Atyám, ne vígy a kísértésbe,
miért hagytál el, mondd mi végre,
felkészültem kínra, halálra,
vagyok országod hű királya,
mért növesztettél ekkorára,
ács fiát ácsok csúfságára?
Tudom, könnyebb volt fölcipelnem,
de ne dolgoztass magad ellen,
én keringek már minden fában,
hadd nyújtsam ki bennük a lábam,
nőjön nagyra, ki vállal téged,
küldj rá erősebb ellenséget.
Engem a hiány égbe röptet,
ők a nagy szárnnyal söprögetnek,
méricskélik szégyenem hosszát,
gerincük hozzá igazítják,
Pilátushoz mérik az embert,
jaj, Atyám, adj méltó keresztet!
(1975)
