A kaposvári Nagyboldogasszony Római Katolikus Gimnázium és Általános Iskola tanítója húsz éve világi hitoktatóként próbálja közel vinni a lurkókhoz Jézus örömhírét. Jó látni, hogy eredménnyel teszi ezt. Úgy tálalja-tanítja a bibliai témákat, hogy sikerül lázba hoznia az egész osztályt. Akkor viszont kiveri a víz, ha azt hallja: vannak, akiknél a hittanoktatás egyenlő a katekézis bemagoltatásával. A pécsi Szent Margit iskola elsősorban rendi alapítású intézményeknek hirdette meg a szerzetesrendek történetével foglalkozó versenyét, ám a kaposvári 3-4. osztályos diákok is kedvet éreztek magukban, és sorra küldték vissza a feladatlapokat, majd a gyakorlatra épülő versenyen is helytálltak. Olyannyira, hogy ők bizonyultak a legjobbaknak. Jóllehet, nem a versengés, hanem a részvétel volt a fontos, a gyerekek több hónapon át tartó rendszeres munkával érték el e rangos helyezést. Nyereményként a magyarszéki kármelita kolostorral ismerkedhettek meg, ahová néhány szülő is elkísérhette őket.
– A diákok – akikben mélyen él az istenhit -, az első pillanattól komolyan vették a feladatot – mondta Bencs Zoltánné. – Alighogy megbeszéltük, indulunk a versenyen, máris könyvek tucatjait hozták be a suliba, amelyeknek valóban hasznukat vettük, hiszen rendkívül szerteágazó és érdekes feladatsor várt ránk. Amikor elakadtunk, nyomban hívtam Lóránd Editet, a főszervezőt, aki mérhetetlen szeretettel segítette csapatunkat; csakúgy, mint a verseny ötletgazdái és szervezői. Műsorral is készültünk, amelyben egy-egy Iváncsits Tamás-, illetve Pintér Béla-szám is elhangzott. Annak pedig kiváltképp örültem, hogy nekem is mélyült a tudásom a szerzetesrendek életéről. Mint megtudtam, a fiatal hitoktató két osztályából hárman apácának készülnek, egy gyerkőc pedig a papság felé kacsintgat. Remekül ment a zsoltáréneklés, az ostyaválogatás és ostyacsomagolás-tervezés, mint ahogy a kódexmásolás is különös áhítatot jelentett, hiszen apácaruhában, lúdtollal kellett végezni, mégpedig merített papíron. A negyedikes Vigh Anna a ferencesekről gyűjtött a legszívesebben, és sóvárogva jegyezte meg: olyan jó volna köztük lenni. Elsős kora óta gyakran beszél arról, hogy ha nagy lesz, akkor apáca lesz. Szüleivel s két testvérével is megosztja álmát, no meg Kati nénivel, a hitoktatójával. Azt mondta, a versenyen az ostyaválogatás tetszett neki a legjobban, de a zsoltáréneklés is megbabonázta. A zene egyébként közel áll hozzá, hiszen fuvolán is játszik. Kedvenc tantárgya a hittan, mégpedig azért, mert Kati néni élvezettel tanít.
– Öt-hat éves korom óta foglalkoztat ez a gondolat – mondta nagy komolyan. – Jézus hívott engem, én pedig igennel feleltem. Anyával sokat beszélgetünk a ferences rendről. Assisi Szent Ferenc élete fogott meg leginkább. A versenyen sok fontos és eddig ismeretlen információt tudtunk meg a különféle rendekről. Ezért aztán még inkább érdekelnek. A harmadik osztályos Pencz Patrik a pécsi versenyre rendezett előadásuk hangulatát emelte ki. Mint elárulta: Kati néni nem tudta pontosan az Emberhalász kottáját, ő viszont megszerezte az eredetit, s így azt tanulhatta meg a csoport. Testvérével gyakran játszik tanítósdit – hittant és környezetet tanít neki leginkább -, ám nem pedagógus, hanem pap szeretne lenni. – Minden vágyam, hogy én is közvetítsem az evangéliumot – jegyezte meg. – Gyakran látom, hallom Péteri Pál plébános atyát, ezért vonzó számomra a papi szolgálat. A kissrác édesanyja a kaposvári Szent Kereszt-templom sekrestyése, így még inkább nyitott könyv számára az egyház világa. Mint ahogy Bencs Zoltánné is sokat tesz ezért. Kiváló hitoktatói tevékenységét Balás Béla püspök atya is elismerte. Lehet, hogy Kaposváron e sikeres pécsi versenynek köszönhetően – amelynek megszervezéséért hálásak a kaposváriak -, újabb papi és szerzetesi hivatások ébrednek?
