Gorissen negyvenévesen csatlakozott egy németországi páholyhoz. Az évek során egyre feljebb emelkedett a sok fokozatból álló szabadkőműves ranglétrán. Halmozta a különböző címeket: Mönchengladbach és Köln székmestere lett, nagyszónokká választották, és felvették a Skót-rítusba. A németországi szabadkőműves rendezvények egyik fő szervezőjeként jegyezte meg: „Eddig mindig találtam hajszálat a kolduslevesben, de most én álltam a fazék mellett.”
Ha titkokat nem is, feltáró tényeket megismerhetünk Gorissen könyvéből. Megtudjuk tőle, mi a különbség a János- és az András-kőművesség között, hogy mit jelent a harminchárom fok, melyet a társaság tagjai elérhetnek. Bemutatja a rituálékat és a „szentélyt” is. Tanaikkal kapcsolatban kitér arra, hogy mindig a legkisebb közös igazságra törekszenek, igyekeznek teret adni minden lehetséges feltevésnek. Elmondása szerint az ENSZ, az Olimpia vagy az Emberi Jogok Általános Nyilatkozata is szabadkőműves ötletből született.
Minden páholy fontosnak tartja leszögezni, hogy a szabadkőművesség nem vallás. Gorissen könyve ezen a ponton válik mégis leleplezővé. Kimutatja, hogy mi minden utal álvallás jellegére. A legénnyé való előléptetésnél például ott fekszik a Szentírás az asztalon. Szimbólumaikból is megannyi szentírási eredetű, így „szentélyük” két oszlopának – a Jakinnak és a Boáznak – elnevezése is, melyet a Királyok könyvéből kölcsönöztek (1Kir 7,21). Keresztelő Szent János napján a XVIII. század óta megtartják a „János-ünnepet”. A vallási jellegre utal az is, hogy „szentélymunkáikon” a Világegyetem Nagy Építőmesterének áldását kérik, vagy az, hogy a tizennyolcadik fokra lépő felavatása után egy szentáldozás-imitáció következik.
Gorissen végül a katolikus egyház mellett döntött. Vívódásaiban nagy segítséget nyújtott neki egy keresztény barátja, de segítette őt a tisztánlátásban édesanyja súlyos betegsége miatti lelki válsága is. Lépésről lépésre tudatosult benne a szabadkőművesség hamissága és a krisztusi tanítás ereje.
Gorissen könyve megmutatja az útkereső ember zsákutcába futását, majd hosszú szenvedések utáni hazatalálását.
(Burkhardt Gorissen: Szabadkőműves voltam, Szent István Társulat, 2011)
