Mária szeplőtelen fogantatásának hite ezer szállal kötődik az idén jubileumát ünneplő ferences rendhez. Nem véletlen, hogy az „immaculata conceptio” képi ábrázolásainak történetét bemutató kiállítást a Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartománnyal közösen hozták létre az esztergomi egyházi gyűjtemények a Keresztény Múzeumban. A makulátlan címet viselő tárlatot Erdő Péter bíboros, prímás, érsek nyitja meg szeptember 12-én, köszöntőt Cséfalvay Pál múzeumigazgató mond, míg a kiállítást Kontsek Ildikó művészettörténész mutatja be az ünnepség keretében. A Szakrális Művészetek Hetéhez kapcsolódóan egyébként szeptember 19-én ingyenes tárlatvezetést tartanak, valamint szeptember 27-én Kontsek Ildikó és Soós Sándor néprajzkutató előadással egybekötött kiállítás-bemutatót is tart a nagyközönség számára. A tárlat a középkortól napjainkig tekinti át a szeplőtelen fogantatás művészeti ábrázolásait, valamint megemlékezik a dogma történetének fő állomásairól is. A tárlat külön figyelmet fordít a ferences rend szerepére a Mária-kultuszban. A rend „mariológiai környezetben” született – az Angyalos Boldogasszony-kápolnában (Porciunkula) hallotta meg Ferenc 1209-ben a szentírási idézetet, amely útmutatást adott további életére. Már az első ferences generáció számára is meghatározó volt az Istenszülő tisztelete, Mária követése. Néhány évtized múlva Boldog Johannes Duns Scotus (1266-1308) volt, aki megteremtette a rend máriás lelkületének teológiáját, amely a szeplőtelen fogantatás tanában kristályosodott ki. Az esztergomi tárlat a középkori ferences teológusnak is emléket állít – egy eddig ismeretlen, 1734-ben készült különleges ábrázolását a kiállítás alkalmából restauráltatták. Hogy e hit milyen mélyen élt az egyház minden rétegében, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a középkortól kezdve több ezer immaculata-ábrázolás született az oltárképektől és szobroktól kezdve a templomi zászlókig és szentképekig. Hagyományosan a Jelenések könyve nyomán tették látható valósággá a szeplőtelen fogantatás titkát: egy asszony, kinek öltözete a Nap volt, lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból korona. Emellett Mária más ikonográfiai jelképei is kifejezhették bűntelenségét, mint a rózsa, a liliom és az írisz, vagy a loretói litánia képi ábrázolásai. A bázeli zsinaton, 1439-ben ünnepélyes tanítás formájában is megfogalmazták Mária szeplőtelen fogantatásának hittitkát, majd a ferences IV. Sixtus pápa 1477-ben felvette ünnepét a naptárba. A XV. századtól kezdve ezért még inkább felerősödött a kultusza – Magyarországon pedig különösen, mivel elsősorban az obszerváns ferenceseknek köszönhetően a Napba öltözött asszony a reformáció, illetve a török elleni küzdelem szimbóluma is lett. A kiállítás bemutatja IX. Piusz pápa korát, a dogma hivatalos kihirdetésének körülményeit, valamint az ehhez kapcsolódó hazai ünnepségeket is. Ezután a következő meghatározó dátum 1858, amikor a lourdes-i barlang előtt Mária megjelent Szent Bernadettnek, és szeplőtelen fogantatásnak nevezte magát. Lourdes a mai napig az egyik legfontosabb zarándokhely, és meghatározó a Mária-ábrázolások terén is, hiszen a jelenést felidéző lourdes-i barlang szinte elmaradhatatlan része a templomoknak. A történeti kiállításhoz Petrás Mária és Szekeres Erzsébet kortárs tárlata csatlakozik. A két elismert művész az évszázados vizuális hagyománykincset, szimbólumokat a művészettörténet, különösen a népművészet elemeiből újjáépítve használja fel alkotásaiban. E közös kiállításuk középpontjába természetesen Máriát, a megszentelt életet állítják.
(A makulátlan című kiállítás november 30-ig látogatható.)
