Kilépni és nyomot hagyni

Fotó: Merényi Zita

Az imaest szentmisét, tanúságtételeket, valamint szentségimádást foglalt magában. A szentmisét bemutató Bíró László, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) családreferens püspöke, a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke homíliájában Ferenc pápának a krakkói ifjúsági világtalálkozón elmondott beszédét idézve felhívta a figyelmet a „díványkereszténység” veszélyeire: a díványon maradva, amely a kényelmes, veszélyektől mentes vallásosság állapotát szimbolizálja, elkényelmesedünk. Ez pedig magában hordozza annak kockázatát, hogy az egyén irányíthatóvá válik, elveszíti a szabadságát. Ferenc pápa buzdítása szerint a kényelmes, andalító állapotból ki kell lépnünk, a díványt le kell cserélnünk a bakancsra.
Bíró László a szentatya felhívása nyomán arra buzdított, éljünk úgy, hogy nyomot hagyjunk embertársaink szívében és a társadalomban, amelyben élünk, s mindezt jézusi szelídséggel, az erőszak mellőzésével tegyük.
Az MKPK családreferens püspöke ismertetett egy kísérletet, amelynek során óvodáskorú gyermekek elé gumicukrokat tettek, és arra kérték őket, hogy tíz percig ne egyék meg azokat. A türelmükért cserébe tíz gumicukrot kínáltak nekik. Az óvodások későbbi életét nyomon követve a kísérletet végzők megfigyelték, hogy azok a gyermekek, akik annak idején képesek voltak kivárni a tíz percet, felnőve mindannyian sikeres embereknek mondhatták magukat. Bíró László hangsúlyozta, hogy amikor a tisztaságért imádkozunk, az egész életünkért imádkozunk. A tisztaság nem pusztán a lemondásról, az önmegtagadásról szól, hanem az egész emberi élet szabadságáról. A püspök álláspontja szerint a gender-elmélet alapvető problémája az, hogy elhibázottnak tekinti a teremtést, és felhatalmazza az embert a korrigálására. Bíró László kiemelte, az ember egyenlősége nem az egyformaságban, hanem a méltóságban van. Az Ozeás könyvéből való olvasmányhoz kapcsolódóan rámutatott, a próféta célja nem volt más, mint hogy népét és az uralkodót óva intse a „díványvallásosságtól”. Ebben az ószövetségi könyvben olvassuk, hogy Isten eljegyezte a választott népet, annak hűtlensége ellenére: „Eljegyezlek magamnak örökre, eljegyezlek igazsággal, törvénnyel, jósággal és szeretettel” (Oz 2,21). Bíró László a szentírási szakaszt idézve beszélt a Jézussal való közösségünkben megélt válságidőszakokról is. Hangsúlyozta, ragaszkodásunk gyengülése és hűtlenségünk ellenére Jézus újra és újra kész szövetséget kötni velünk, „eljegyezni” bennünket az igazságban, amely kizárólag Isten igazsága lehet. Isten olyan atya, aki képes megfékezni a haragját, de az irgalmát képtelen visszatartani.
A püspök rávilágított arra is, hogy a kánai menyegző János evangéliumában olvasható története az ozeási gondolatot ismétli meg egy másik szimbólumrendszerben. A Jézus által véghezvitt csoda példáján keresztül a szerelem és a házasság, valamint a víz és a bor viszonyát állította párhuzamba a szónok: a szerelem, amely önmagában is szép, a házasságban úgy változik szentséggé, miként a víz változott borrá a kánai menyegzőn, s ahogy a szentmisén a bor Krisztus vérévé válik.
A szentmise után Szent II. János Pál pápának a testről és a szexualitásról szóló tanítását valló és hirdető Testünk teológiája mozgalom (TestTeo’) négy, húszas éveiben járó tagja, két fiú és két lány, köztük egy pár tett tanúságot az imaest résztvevői előtt. A tanúságtételek során szó esett az istenkeresésről, Isten távolmaradásának és közelségének megtapasztalásáról, a szexualitással kapcsolatos kérdésekről, a kapcsolati függőségről, a pornográf tartalmak okozta sérülésekről, a megfelelési kényszerről, valamint a ténylegesen átélt, személyes megtérés fontosságáról.
A tanúságtevő pár arról beszélt, hogy el kellett sajátítaniuk egymás szeretetnyelvét. Komoly kihívást jelentett számukra, hogy megtanulják, miként kell elfogadni a másiktól a szeretetet, és hogyan kezeljék a közöttük lévő konfliktusokat, feszültségeket. Beszámoltak arról is, hogy a közös imádság képessé tette őket arra, hogy megnyíljanak egymás számára.
Az egyik fiatal tanúságtételében arról beszélt a jelenlevőknek, hogy keresztény családjában általános iskolás korában biztonságos burokban élt, ám a középiskolai és az egyetemi évek alatt ez a burok már nem bizonyult ellenállóképesnek. Lelki fejlődési útján meg kellett küzdenie az egocentrizmussal, a pornográf tartalmaktól való függőséggel, azzal, hogy a kapcsolata kiüresedett, és az akkori párját csak a vágyai kielégítését szolgáló eszköznek tekintette. A fiatalember azt is elmondta, hogy az imádság és a szentgyónás segített neki a gyógyulásban. Egy barátja tanácsára aztán párjával együtt elment egy TestTeo’-lelkigyakorlatra, amely jelentősen megváltoztatta kettejük kapcsolatát. Tanúságtételét követően magához hívta választottját, és térden állva (képünkön) megkérte a kezét az imaest közönsége előtt.