Ugyanis Enrico apja uzsorakamatra adott pénzt, és eszközökben nem válogatva gyarapította vagyonát, növelte hatalmát. Enrico Scrovegni, miután a várostól megszerezte a régi római amfiteátrum területét, a romos falakra palotát emeltetett. Az épület baljára pedig a fáma szerint Giotto di Bondone (1262–1337) segítségével kápolnát terveztetett. Tény azonban, hogy a kápolna díszítésére a kor legjobb művészeit hívatta el: a freskóciklust a már említett Giotto festette 1303 és 1305 között, az oltárra pedig Giovanni Pisano (1250–1314) készített szobrokat.
A hajó freskói három sorban újszövetségi témát dolgoznak fel: Mária életét, Jézus működését a kufárok kiűzéséig, illetve a szenvedéstörténetet. A falfestmények régi hagyomány szerint függőleges olvasattal is rendelkeznek, ám itt nem az Ószövetség egy-egy jelenete feleltethető meg Krisztus életének, hanem a jézusi események közt lelhető fel párhuzam: a keresztelés például a keresztre feszítés felett kapott helyet. A kápolna két bejárattal rendelkezik: az egyiken a nép, az oldalsón a Scrovegni-család közelíthette meg a belső teret. A nemrég elvégzett restaurálás óta csak ezen a zsilippel ellátott bejáraton keresztül lehet belépni.
Szükség volt a több évtizedig tartó restaurálásra, hiszen a palotát az 1800-as években elbontották, és a kápolnát előtetőjétől is megfosztották. A repedések bizonyítják, hogy az elbontás statikai problémákat okozott, az előtető hiánya pedig az Utolsó ítélet freskó beázásában érhető tetten. Manapság a kápolnát a városi múzeumok hálózatának tagjaként lehet megtekinteni, a mellette álló múzeum állandó tárlatának régészeti leletei és képtára között. A múzeum sem egyszerű kiállítótér, hanem az egykori Eremitani-templomnak a kolostora, amely a második világháborús bombázásokig például Mantegna freskóit őrizte. Padova nem vált meg Szent Antaltól sem, akinek holttestét és híres ereklyéit a neki szentelt bazilikában őrzik. Tumbáját Donatello oltára és Sansovino domborművei között találjuk meg: régi szokás a sírt megérintve imát és kívánságvágyat elmormolni. Padovában az idősíkok gyakran keverednek: a régi amfiteátrum körül kortárs szoborpark látható, a modern üzletekkel keretezett bevásárlóutcától nem messze, a járószint alatt római híd rejtőzködik, az egykor Giotto-freskókkal ékesített Palazzo della Ragionéban pedig modern művészeti kiállítás fogadja a látogatókat. Ez utóbbiról is érdemes néhány szót szólni, hiszen egyházi gyűjteményről van szó. A Simonetti–Mazzolini-gyűjtemény alapítói haláluk után a nyolcszázkilencvenkilenc festményt és grafikát, illetve a huszonhét szobrot az egyházra, pontosabban a Piacenza–Bobbio-egyházkerületre hagyták. Az egyházkerület pedig kötelezettségéből adódóan kezeli az alapítványt, és vándorkiállításokon mutatja be a műalkotásokat – most éppen Padovában.
