A föld alatt gumót fejlesztő növény tíz-húsz centiméteres száron hozza ötszirmú, sárga közepű virágait. Érdekessége, hogy a virág alatti csészelevelek sallangosak, rojtosak, a levelek pedig csak a virágok megjelenése után bújnak elő. A talajban lévő apró gumók földröghöz hasonlítanak, ezért ha ki akarjuk ásni, gondosan meg kell morzsolni a földet.
Annak ellenére, hogy még kevés kertben látni téltemetőt, már a XVI. századtól említik dísznövényként. Hazánkban vadon tömegesen fordul elő a Tihanyi-félszigeten és a Budai hegyekben. Látványos a terméshozatal is: amint a magok beértek, a csillag alakban elhelyezkedő hüvelyek felpattannak, és ekkor előtűnnek a gömbölyű sárga bogyótermések. Több faja, illetve fajtája került kertészeti forgalomba. Görögországból és Kis-Ázsiából származik az E. cilicica, ez virágzik a legkésőbben, március vége felé. Virágai aranysárgák. A legnagyobb virágokkal az E.x tubergenii hibridnövény dicsekedhet, amely húsz centiméteres száron bontja világítóan sárga szirmait. Azért is kedvelt, mert virágzása egy hónapig is eltarthat – igaz, ez a fajta nem hoz magot.
A téltemető bármilyen kerti talajon jól fejlődik, amely nem szárad ki hamar. Csupán a kis-ázsiai faj ragaszkodik a meszes talajhoz. A szabad természetben úgy szaporodik, hogy a magvait szétpergeti. Ugyanezt mi is megtehetjük, ám fontos, hogy csak friss mag kerüljön a földbe, mert a téltemető hamar elveszíti csíraképességét. A nemesített, keresztezett növényeket tőosztással szaporítsuk, mert csak így öröklődnek át a fajta jellemző tulajdonságai. Sziklakertbe ültetve mutatós társa lehet a korai krókusz, a szellőrózsa vagy a hóvirág. Kisebb bokrok alá is ültethetjük, hiszen mire azok kileveleznek, a téltemető már befejezte virágzását.
