A kiállítás gerincét alkotó 183 kép a L’Osservatore Romano archívumából származik, készítőjük Arturo Mari, aki ötvenegy év alatt hat pápáról készíthetett felvételeket és követhette a Vatikán életének változását XII. Piusztól XVI. Benedekig. A tárlaton látható Karol Wojtyla fiatalkorában használt sífelszerelése, kiránduláskor használt sátra, Juliusz Janusz apostoli nuncius tablóképe – mivel Karol Wojtyla szemináriumi tanára volt, ő szentelte pappá, baráti kapcsolatban voltak, és Erdő Péter bíboros birétuma is, melyet bíborossá kreálásakor kapott II. János Páltól. Kiállították azt a fonetikus misekönyvet is, melyet a pápa 1991-es magyarországi látogatásakor a magyar nyelvű szentmiséken használt.
Arturo Mari, Erdő Péter bíboros, Juliusz Janusz apostoli nuncius a kiállítás megnyitóján
A „pápák fotósa”, mint mondta, Vatikánban végzett munkája során II. János Pálhoz került a legközelebb, annak közvetlensége révén. „A pápa halálának évfordulója szomorú nap, de ez egyben a feltámadást is jelenti, mert ő sosem hagyott itt bennünket. Hálás vagyok, hogy szeretetkarizmájának üzenetét, mely áradt belőle, átadhatom önöknek” – mondta a kiállítást megelőző sajtótájékoztatón.
A megnyitón Juliusz Janusz nuncius felidézte II. János Pál pápaságának kezdetét, amikor egy kommunista országból érkezettként szembesülnie kellett a megosztott világgal és a sok nyugtalanság által összezavart egyházzal. Mint mondta: II. János Pál egész élete, ifjúkorától kezdve a tanulmányain, a háború borzalmain keresztül és a kommunista rezsimben, a papi, püspöki szolgálatban és pápaként is, a Krisztushoz való hűség tanúsága volt, amellyel meg akarta mutatni Krisztus valódi arcát az emberiségnek. Tanúságtételéből nem hiányoztak a drámai pillanatok és a nagy szenvedések sem, de ő ezeket hősies szeretettel és derűvel viselte. Hálásak vagyunk, hogy szemlélhetjük alakját, ennek a nagy és szent embernek a derűs arcát a képeken keresztül.
Erdő Péter bíboros megnyitó beszédében feltette a kérdést: Mit üzen nekünk ma II. János Pál pápa? Ugyanazt, amit az első pápai miséjén mondott: „Ne féljetek!” Ne féljünk az egyháztól, a vallástól, Jézus Krisztustól, mert ha őt befogadjuk, akkor minden más fénybe borul. Ha félünk tőle, minden mástól is félni kezdünk: egymástól, a múlttól, a jövőtől, a gazdasági válságtól, s attól, hogy ha meg is van mindenünk, nem látjuk értelmét. „Tárjuk ki szívünket Krisztus előtt, és merjük Krisztust és a hitet nyitott szívvel fogadni a világban is” – mondta a bíboros főpásztor.
