A veterán színész-rendező legfrissebb filmterve igazi Oscar-vadász mozinak ígérkezett, Clint Eastwoodot azonban nem olyan fából faragták, hogy behódoljon az elvárásoknak: elkészült filmje gondosan kerüli mind a melldöngető hazafiság, mind a háború iszonyatának közhelyes ábrázolását. Chris Kyle (Bradley Cooper), aki százhatvan hivatalosan megerősített találattal az amerikai hadtörténet legeredményesebb mesterlövészének számít, egyszerű lélek: egy háborús híradás hatására dönti el, hogy belép a tengerészgyalogsághoz, és – édesapjának kissé egysíkú világszemléletét örökölve – megvédi övéit.
A négy bevetés aprólékos, vérfagyasztóan realista képsorai közé az aggódó feleség jelenetei ékelődnek, ám a párbajthriller és a családi melodráma lehetőségét gyorsan lelövi a forgatókönyv: Eastwood már a nyitányban megmutatja a mesterlövész klasszikus morális dilemmáját, és később sem engedi, hogy hősén elhatalmasodjanak a háborúviseltség lelki terhei. Ehelyett finom gesztusokkal érzékelteti, micsoda szörnyű ellentmondás rejtőzik a háttérben. A harcra teljesen alkalmatlan öcs felléptetése, a bajtársiasság határainak feszegetése és a drón vezérelte videojáték-akciózás láttán lassan megfogalmazódik bennünk: ez már nem az a háború, melyet reguláris hadseregek vívnak nyílt színen, őszinte stratégiával. Kyle patriotizmusa így végzetesen ódivatúnak tűnik, és az élet írta befejezés tragikus iróniája sem az optimista értelmezést erősíti.
Az élő egyenesben közvetített, házról házra haladó professzionális mészárlásban képtelenség megkülönböztetni az ártatlan civilt a gaz ellenségtől – ilyen az újkori háború, amiben már végképp nem találja a helyét semmiféle romantikus hazafiság. Kettős igazság, kibékíthetetlen ellentmondás ez, melyre felfeszül Amerika 9/11 utáni történelme – s ezt közvetíti oly letaglózóan az Amerikai mesterlövész.
