Az országos hírnevet és elismerést az 1958-as Freskó és Az őz hozta el számára, már 1956 után. Mindmáig azt hittük, hogy a Jaffa Kiadó és az írónő keresztfia és örököse, Tasi Géza jóvoltából immár a teljes életmű ismerői és értékelői lehetünk. Ezt a tévhitet írta most felül a Csigaház című kisregény, amelyet két, kockás borítójú iskolai füzet őrzött eddig, rajta a mű címével, az Sz. M. névbetűkkel és az 1944-es évszámmal. Ha a kisregény helyszínét, Bécset tekintjük, akkor ez a helyenkénti egyenetlenségeivel együtt is nagyon szabómagdás korai munka, egyfajta kárpótlás a Für Elise töredékben maradt folytatásáért. Közismert, hogy Debrecen szülöttét gondos és művelt anyja és apja 1935 és 1938 között többször is kiküldte az osztrák fővárosba, hogy latinos műveltsége mellé Bécs minden eleganciája és könnyedsége is a vérévé váljon, éppúgy, mint a német nyelv. Arról már nem ők tehettek, hogy a bécsi Zsófia Otthon kisvilágának harmóniáját ekkor már kezdte beárnyékolni a közelgő hitleráj. 1939-ben, a regény cselekményének idején pedig a legendás bécsi kedélyességet jócskán megzavarta az irgalmatlan Anschluss jele, a Burgon lengő horogkeresztes zászló.
A markáns tehetségről, bár még igazi írói Sturm und Drang-ról tanúskodó, pályakezdőnek tekinthető művet a szöveget gondozó Jolsvai Júlia is ennek megfelelően értékeli tanulmányrangú utószavában: „A Csigaház természetesen magán viseli a kezdeti szárnypróbálgatások jegyeit, nem tekinthető oly mértékben kimunkált műnek, mint A freskó vagy Az őz. De ez utóbbi két művét, ne felejtsük el, a rákényszerített szilencium miatt majd egy évtizedig csiszolgatta, így az ötvenes évek végén már mint kiforrott regényíró léphetett a közönség elé. (Shakespeare-rel szólva: ez bizony maga a balsors édes haszna! – P. É.) A Csigaház átrajzolja e nagy ívű pálya első állomását, sorait olvasva tanúi lehetünk, hogyan születik meg szemünk láttára a regényíró. Hogyan talál rá Szabó Magda a saját hangjára, hogyan dolgozza ki azt az írói módszert, amelyet aztán évtizedeken keresztül biztos kézzel alkalmaz.”
A kisregény középpontjában két, egyaránt kusza szerelmi viszony áll: Júlia, egy ismert és elismert sebészprofesszor lánya azért menekül Budapestről a Csigaházba, egy bécsi panzióba, mert rádöbben, hogy fiatal mostohaanyja, Dolly a látszólag őt kerülgető Dorner András ügyvéddel csalja meg a mit sem sejtő, tekintélyes, de naiv orvost. Júlia azonban választhatott volna nyugalmasabb menedékhelyet, csigaházabb Csigaházat is, mert kedves ausztriai otthonát ugyancsak szerelmi dráma dúlja fel, egy temperamentumos osztrák hölgy, Schoberné folytat viszonyt a lagymatagon elegáns, már rég nem jómódú arisztokratával, Edmund von Graff-fal. A könyv abszolút csúcspontja – legalábbis számomra – az a néhány mondat, amelyben az egykori pincelakóból lett szépasszony kíméletlenül alámeríti előkelő gavallérját a cselédlét nyomorúságába: „ – Érezte már, milyen szaga van a vasalógőznek? Ne bámuljon így, kisfiú! Nem vagyok bolond. Mondtam, hogy ma halottak napja van, ilyenkor szabad kísértetet idézni. Hát, ha nem érezte, menjen el pénteken a mosókonyha felé, amikor Trudi vasal. Átjárja a ruháját, és görcsbe húzza a fejét. Köhög tőle, és a szemét kis ördögök döfködik nyárssal. Az ember hajtja a varrógépet és köhög, de a ruhát ki kell vasalni, mert szombatra tiszta kell a ház urának, a házmester úrnak egyhetes ingben nem ízlik a kocsmázás. Abban az ember még csak el se verheti jóízűen a feleségét.”
A Szabó Magda-életműsorozat ezúttal is példaszerűen elegáns munkát végző tervezője Sipos Géza. Ez a könyváradat páratlan ajándék az írónő életművét kutató szakemberek számára éppúgy, mint a civil rajongóknak. Akik számára külön karácsonyi és mindenkori kedves meglepetést és örömet kínálnak az eredeti kézirat, ama kockás füzetek jellegzetes, nagyon lendületes, minden illusztrációnál becsesebb betűkkel telerótt oldalai.
(Szabó Magda: Csigaház, Jaffa Kiadó, Budapest, 2018)
