Fotó: Nagy Lajos
A Győri egyházmegye által szervezett esemény alkalmából a bencés templomban kihelyezték a Könnyező Szűzanya kegyképét. Az egyházmegye gradistyei horvát hívei mellett érkeztek zarándokok a Kismartoni és a Szombathelyi egyházmegyéből, valamint a Pozsonyi főegyházmegyéből is. A zarándoklat gradistyei horvát nyelvű szentmisével kezdődött, amelynek főcelebránsa Veres András győri megyés püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke volt.
Veres András magyar nyelvű homíliáját Mogyorósi Márk püspöki titkár tolmácsolta gradistyei horvát nyelven.
– Szükségszerű, hogy elgondolkodjunk azon, mit kér, mit üzen a Szűzanya az őt tisztelőknek 2017-ben, húsvét negyedik vasárnapján, amikor világszerte új papi és szerzetesi hivatásokért könyörög az Egyház, így mi is. Az imént felolvasott szentírási szakaszok segítségünkre vannak abban, hogy megismerjük Isten velünk kapcsolatos tervét. Ennek felismerésében segít bennünket az Egyház Anyja, hogy élete példáján keresztül még jobban megértsük Isten akaratát – mondta Veres András püspök.
– Az evangélium üzenete az, hogy a pásztor csak azokat a juhokat tudja hazavezetni, akik hallgatnak a szavára. Miként azt az első olvasmányból hallottuk. A Péter apostol szavait hallgató tömegből többen felkiáltottak: „Mit tegyünk hát, emberek, testvérek?” (ApCsel 2,37) Ők megértették, hogy Péter által Isten maga szól hozzájuk. „Aznap mintegy háromezer lélek tért meg” (ApCsel 2,41). Bűnbánatot tartottak és megkeresztelkedtek.
Fontos, hogy felfigyeljünk ebben a szentírási szakaszban egy másik üzenetre is. Az apostol szavain keresztül is áttűnik Isten emberek iránt megnyilvánuló gyengédsége. Ő senkit sem kényszerít, de mindenkit hív magához. Azt szeretné, hogy mindenki szabadon, szívesen csatlakozzon hozzá. Ezért Péter apostol szinte kérlelőn szól az emberekhez: „Engedjétek, hogy kimentsünk benneteket ebből a romlott nemzedékből!” (ApCsel 2,40). Az emberek romlottságát abban látja, hogy nem akarnak bűnbánatot tartani, hanem bűneikben megátalkodva távol járnak Istentől. Nem hallgatnak a hívására, úgy élnek, mintha Isten nem is létezne. Mások hívására viszont szívesen felelnek. Vagy, ahogyan Pál apostol írja: a fület csiklandoztató beszédet szívesebben hallgatják.
A rossz annyira megigézte az emberek sokaságát, hogy szinte büszkék a bűneikre. Pál apostol szerint azzal dicsekszenek, ami a gyalázatuk (Fil 3,19).
Ebben a helyzetben halljuk Péter apostol buzdítását a szentleckéből, ami a mai nap harmadik üzenete: „Ha a jót teszitek és türelmesen szenvedtek, az kedves az Isten előtt” (1Pét 2,20). Sokak számára nehéz megérteni ezeket a szavakat. Mert a jót tenni még csak-csak, de szenvedni értelmetlen dolog! A jót a legtöbb ember szívesen teszi, mert jónak lenni jó. Mert akinek a jót tesszük, az is boldog, s aki teszi a jót, annak is öröm költözik a szívébe. Viszont be kell látnunk, jót tenni sem mindig könnyű, mert „csinos az ördög”, vagyis kívánatos voltában mutatkozik meg a bűn is. S ami kétségkívül még ennél is nehezebb: mindig a nagyobb jót, az üdvösséget választani. De mindezen túl a legnehezebb mégis az, hogy az életünkkel együtt járó szenvedést elfogadjuk. Ez a mai vasárnap negyedik üzenete.
A szenvedésnek még a gondolatát is elhessegetjük magunktól, pedig a szenvedés kikerülhetetlen. A költő Babits, aki betegsége miatt maga is súlyos szenvedések közepette élt, határozottan állítja Psychoanalysis christiana című versében: „Szenvedésre lettünk mi. / Szenvedni annyi, mint diadalt aratni: / Ó hány éles vasnak kell rajtunk faragni, / míg méltók nem leszünk, hogy az Ég királya / beállítson majdan szobros csarnokába. / Krisztus Urunk, segíts meg!” A szenvedés ugyan nem vágyott dolog az ember részéről, mégis javunkra válhat a gondviselő Isten kezében. Ő nem akarja az ember szenvedését, mi magunk vagyunk a szenvedés okozói. De Isten még a szenvedést is képes a javunkra fordítani, ha tudunk vele szenvedni.
Végül egy ötödik üzenetet is fedezzünk fel a mai evangéliumban! Jézus világossá tette, hogy ő az ajtó a juhok számára. Vagyis nincs más út az üdvösségre, mint Jézus Krisztus: Ő az ajtó, aki rajta keresztül megy be, az üdvözül (Jn 10,9). A mai ember a vallásban is a könnyűt, a gyors eredményt keresi. Pedig ilyen megoldások Jézus útján nincsenek. Ő a szűk és keskeny útról tanított. Mert szűk a kapu és keskeny az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt (Mt 7,14).
Ma a katolikusok a világon mindenütt új papi és szerzetesi hivatásokért könyörögnek Istenhez. Biztos vagyok abban, hogy köztünk is vannak itt olyan fiatalok, akik éreztek már indíttatást Isten és az Egyház ilyen sajátos szolgálatára, de nem mertek igennel válaszolni a hívásra. Imádkozzunk azért, hogy bátorságot kapjanak! És kérjük Istent, küldjön Egyházának papokat és szerzeteseket! A Szűzanya, az Egyház Anyja pedig pártfogolja Istennél kérésünket! De imádkozzunk a már felszenteltekért is, hogy mindennapi szolgálatukban érezzék folyton az őket meghívó Isten végtelenül irgalmas szeretetét és a hívek segítő támogatását.
A püspöki szentmisét követően Joško Kuzmić, a Kismartoni egyházmegye horvát nyelvű szekciójának liturgikus referense Mária-köszöntőt vezetett. A zarándoklaton zenei szolgálatot végzett a nardai énekkar és tamburazenekar, valamint orgonán játszott Ivan Maász. Az eseményen jelen volt Gordan Grlić Radman, Horvátország budapesti nagykövete is.
A gradistyei horvátok zarándoklatát első alkalommal 1972-ben rendezték meg Benkovich Ferenc, a győri Szentlélek-templom plébánosa kezdeményezésére. Azóta minden év májusának első vasárnapján, az édesanyák ünnepén Ausztria, Magyarország és Szlovákia gradistyei horvátjai elzarándokolnak Győrbe, hogy köszöntsék a Könnyező Szűzanyát. Gradistyei horvátok (vagy más néven burgenlandi horvátok) Ausztria Burgenland tartományában, Nyugat-Magyarországon, valamint Pozsonyban élnek.
