Az elmélkedéseket két, Brazíliában jól ismert pap, Zezinho és Joāozinho írta, akik énekesként és dalszerzőként is híresek. A fiatalok egzisztenciális kérdéseiből indultak ki, és a témák feldolgozása során a társadalom tipikus élethelyzetben lévő alakjait szólaltatták meg a szövegekben: egy fiatal misszionáriust, egy megtért fiatalt, egy elvonókúrán lévő kábítószerest, egy édesanyát, egy szeminaristát, egy, az abortusz ellen küzdő szerzetesnőt, egy szerelmespárt, a szenvedő nők szóvivőjét, egy kerekes székben élő fiatalt, egy másikat, aki a közösségi oldalak rabja lett, egy börtönben élő fogvatartottat, egy, a börtönpasztoráció iránt elkötelezett fiatalt, egy végső stádiumban lévő beteget, egy hallássérült fiatalt, valamint Észak- és Dél-Amerikából, a Karib-tenger térségéből, Óceániából, Európából, illetve Ázsiából származó fiatalokat. Ravel Cabral, a copacabanai keresztút koreográfiájának művészeti vezetője megállapította: „Ez a Via crucis a fiatalokkal folytatott párbeszéd. Hogyan hat a mai ifjúságra Krisztus szenvedése? Ez az út szolidaritásra szólít fel, keresztényi cselekvésre késztet.”
A tizedik stáció elmélkedését a világháló rabjainak szentelték: „Itt vagyok, Uram Jézus, Megváltó Krisztus! A te szíved sokféle módon tanít arra, hogyan mozdítsuk elő a szeretetközösséget. Ehhez a nemzedékhez tartozom, amely az internet révén tartja fenn a kapcsolatait. Tudom, hogy a közösségi oldalak lehetőséget adnak a valódi kapcsolatok építésére is, de vigyáznom kell, nehogy rabjává váljak e szerteágazó hálózatnak, amely megfosztja a fiatalokat identitásuktól. Az interneten ki vagyunk téve az értelmi manipuláció veszélyének, amely odáig vezethet, hogy elveszítjük vallási, szociális, politikai jogainkat. Miközben keresztutad áldozatát és halálodat szemlélem, nemzedékem nevében arra kérlek: könyörülj rajtunk, és taníts meg minket arra, hogyan evangelizáljunk a „digitális világban”. Figyelmeztess minket szüntelenül: fennáll a veszélye annak, hogy internetfüggővé válunk, vagy nem tudunk különbséget tenni a valós és a virtuális között, s könnyen elkövethetjük azt a hibát, hogy a világháló személytelen kapcsolatait választjuk a hiteles találkozások, a közvetlen, személyes párbeszéd helyett.
Az utolsó, a tizennegyedik állomás jelenetét a pápai pódiumon mutatták be. Ferenc pápa mellett az emelvényen ott volt harmincöt argentin papírguberáló nincstelen, akik a társadalomból kirekesztve, munkalehetőség és társadalombiztosítási ellátás nélkül élik az életüket.
MK
Fotók: JMJ Rio2013
