Azt mondják, a legnehezebb annak, aki itt marad. Tovább kell élni, viselni magányban a gyászt, felfogni a történteket, bármennyire fájdalmas is. A szabadságharc egyik áldozata az első magyar miniszterelnök, Gróf Batthyány Lajos volt. Felesége, Zichy Antónia grófnő komor, fájdalomtól megtört arccal néz ránk az 1864-ben készült fényképéről. Sok év telt már el 1849 óta, mégis jól kivehető a képen, hogy – feltehetően a sorozatos álmatlan éjszakák miatt – kisírt szemekkel réved a bizonytalan jövőbe. Zichy Antónia harminchárom évesen vált özveggyé. Mindig szerette a díszes, magyaros ruhákat, most azonban hosszú, földig leomló fátyolt visel. Férje halála után a grófnő élete végéig gyászruhát hordott. A hazafias neveltetésű Antónia csak tizennyolc éves volt, amikor hozzáment Batthyányhoz. Mindvégig támogatta férje reformtörekvéseit. Akkor is kitartott Batthyány mellett, amikor az „ég zengett”, a nehéz időkben. 1849. január 2-án reggel osztrák katonák szállták meg a család ikervári kastélyát, a grófot keresve. A feleség így értesült férje letartóztatási parancsáról, s mivel a kastélyt harminc órára körülzárták, így még csak figyelmeztetést sem tudott küldeni a pesti országgyűlésen tartózkodó Batthyánynak. Az elfogató parancsban eljáró ezredes, akinek nejét Batthyányné jól ismerte, egy kísérőlevélben mentette ki magát, és sajnálkozott, hogy ebben a kellemetlen ügyben neki kell intézkednie. Meghagyta embereinek, hogy kíméletesen és udvariasan viselkedjenek.
Antónia grófnő mindent megtett férje kiszabadításáért, sikertelenül. A legfelsőbb körökben határozták el Batthyány megsemmisítését. Schwarzenberg herceg és Ferenc József császár anyja, Zsófia főhercegné személyes bosszúvágyat és gyűlöletet táplált Batthyány iránt egy állítólagos szerelmes levél miatt, amit a horvát bán neki címzett, és a Batthyány-kormány kezére került. A levelet nem találták meg a házkutatások során. Batthyányné az egyik látogatás alkalmával maga csempészett be egy tőrt férjének a börtönbe. A kés azonban életlen volt, és Batthyány a nyakát ugyan alaposan megsebezte, de megölni nem tudta magát. A megalázó akasztástól megmenekült, végül golyó általi halálra ítélték, amit a pesti Újépület udvarán október 6-án végre is hajtottak.
Zichy Antónia a fényképen hatalmas szoknyában ül egy sivár fal előtt. Csak a szék támlájának túldíszített faragásaiból látszik valamennyi. A fényképész nem akarta, hogy megörökítésre szánt modelljéről bármi is elterelje a figyelmet. A kor szokásához híven az arisztokraták, ha azt akarták, hogy kép készüljön róluk, ellátogattak egy „fény irdai” műterembe. Schrecker Ignác udvari fényképész a régi Pest elismert fotográfusa volt, nála készült az özvegy Batthyánynét ábrázoló felvétel.
Batthyány búcsúlevelében többek között ezt írja feleségének: „Azt a gonosz gyalázatot, amelyet nekem szántak, remélem, elkerülöm, erre a célra már régóta egy mentőeszközt hordok magamnál! És még egyszer a búcsúcsókot. Isten Veled! Úgy halok meg, hogy a Te képed van a szívemben, a Te neved az ajkamon! Viszontlátásra! Lajosod.”
