Ez alkalommal arról is beszélt, hogy milyen lelkipásztori tervet mutatnak be a magyar főpásztorok a Szentatyának, valamint arról, hogy melyek azok a legfontosabb feladatok, amelyeket meg kell valósítani a mai magyar társadalomban. – Mindenekelőtt be kell mutatnunk egyházmegyéink helyzetét, azt, hogy milyen körülmények között működik helyi egyházunk. Fontos tényező, hogy a rendszerváltás, a kommunizmus után ismét megnyitottuk néhány intézményünket. Ugyanakkor plébániáink életét is meg kell újítanunk, amelyek ma jelentős szabadsággal rendelkeznek. A bíboros az interjúban utal rá, hogy a legfontosabb feladat a misszió, az egyház küldetésének teljesítése. Ezt egy olyan szekularizált társadalomban kell végrehajtani, amelyet a népességfogyás, a vallásgyakorlat csökkenése jellemez. Az esztergom-budapesti főegyházmegyében például a hívek mindössze nyolc-tíz százaléka vesz részt a vasárnapi szentmisén. Az ország egyes területein a keresztségek száma gyorsabban csökken a születéseknél. Ezért missziós magatartásra van szükség, vagyis ki kell menni az emberek közé. Ezt a célt szolgálta a 2007 őszén Budapesten megtartott városmisszió. Az egyház feladata, hogy a remény jele legyen, hogy erőt adjon a spirituális újjászületéshez.
Erdő Péter bíboros a jelen nehézségei közül kiemelte a munkanélküliséget, a kétségbeesés és kilátástalanság sokakat sújtó problémáját. Szólt arról, hogy az egyházi intézmények működését is megnehezíti a bürokrácia, az egészségügyi ellátás terén jelenleg folyó vita. A bíboros, mint az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának elnöke, vázolta a magyar egyház szerepét a földrész összefüggésében. – Az Európai Unió lehetőséget jelent. Alkalmat ad arra, hogy Kelet-Közép-Európa nemzetei kiengesztelődjenek egymással, és kreatív módon együttműködjenek. Az Európai Unió keretein belül az egyház nagymértékben hozzájárulhat a kiengesztelődéshez, a megbocsátáshoz, az emlékezet megtisztításához, vagyis a szeretet kultúrájának terjesztéséhez. A „kreatív együttműködésről szólva a továbbiakban a következőket mondta: meg vagyok róla győződve, hogy már csak azért is, mert II. János Pál pápa érseki kinevezésem bullájában ritka, nagyon sajátos kifejezést használt. Azt írta, hogy lelkipásztori munkámhoz ősi egyházmegyém történelméből kell ihletet és világosságot merítenem. Tudjuk, hogy több mint ezer évvel ezelőtt, a X. század végén Szent Adalbert vértanú püspök nagy szerepet játszott egyházmegyénk alapításában. Szent Gellért Velencéből érkezett a mai Budapest területére, ahol vértanúhalált halt, majd a város védőszentje lett. Tehát helyi egyházunk már a kezdetekben megtapasztalta ezt az együttműködést, és pozitív, örömteli emléket hagyott népünkben, amelyről nem mondhatunk le.
