A mohawk indián lány, Tekakwitha tizenegy éves volt, amikor először hallott Krisztusról azoktól a jezsuita misszionáriusoktól, akik az őt nevelő nagybátyja falujában jártak. Szüleit még kisgyerekként elvesztette, himlőjárványban haltak meg. Tekakwitha is megbetegedett, és bár meggyógyult, hegek maradtak az arcán, s a látása is károsodott. A keresztény tanítás egészen idegen volt a lány számára, mégis növekedni kezdett benne egy új, másfajta világkép.
Nevelőszülei népük hagyományai szerint tizenhárom éves korától férjhez akarták adni, de ő – talán még maga sem értette, miért – ellenállt e kényszernek. Néhány év után a család feladta a próbálkozást, és engedték, hogy a lány Jacques de Lamberville jezsuita atyánál katekizmust tanuljon. Tekakwitha 1676 húsvétján keresztelkedett meg, és a Catherine (Katalin) nevet kapta – ennek mohawk változata a Kateri. Néhány indián ellene volt a kereszténység terjedésének, és boszorkánysággal, illetve szexuális szabadossággal vádolták meg Katerit. Hitoktatója tanácsára Kahnawakéba, a Montreal mellett lévő missziós telepre költözött. Élete utolsó éveit itt töltötte, szigorú önmegtagadásban. Szüzességi fogadalmat tett, és a misszióban élő néhány más lánnyal együtt gyakorlatilag szerzetesi közösségben élt. Kateri nemcsak az imádságban, de a testi önsanyargatás és a böjtölés terén is nagyon állhatatos volt – ezek egyébként az indián kultúrában is ismert spirituális módszerek. Huszonnégy évesen, 1680 nagyhetében halt meg.
II. János Pál pápa 1980-ban, halálának háromszázadik évfordulóján avatta boldoggá, XVI. Benedek pedig 2012-ben a szentek közé emelte.