Az utolsó szeszélyesen terpeszkedő vízi út, melyet homokpadok, 267 madárfajtától hangos nádasok, több tucat halféleségtől gazdag nemzeti parkok díszítenek. Kétszáznyolcvan kilométeres szakaszán több mint 800 idillikus vár, kastély, villa, festői vízimalom, történelmi kert kíséri, és a híres borvidék, melyet Francois Rabelais is megénekelt. A táj reneszánsz szépségébe francia királyok, befolyásos udvari tisztviselők szerettek bele, akik a történelmi épületek, kertek építtetői lettek. Kétszáz éven át innen irányították a francia politikát. Hatalmi harcok, intrikák, gyilkosságok, de éppúgy vidám ünnepek színhelyei voltak e kastélyok, a reneszánsz életérzés sokrétű fogalmának reprezentatív kifejezői. Rodin, a híres szobrász „Franciaország ütőerének, a levegő és fény birodalmának, a formák isteni geometriájának” nevezte e gazdag folyóvölgyet. Az 1500-as évek reneszánsz életérzését itt fogalmazta meg I. Ferenc a francia udvar megteremtésével, aki ezzel példát nyújtott valamennyi európai udvar számára. A nőt hölggyé, a férfit gavallérrá stilizálta. Benvenuto Cellinit és Leonardo da Vincit hívta szolgálatába. Politikájába a nők is beleszóltak: Jeanne d’Arc karddal, Medici Katalin vetélytársa, Diane de Poitiers Henrik király oldalán szépséggel és ravaszsággal. A francia nyelv megújítója, Francois Villon és Pierre de Ronsard szintén a Loire-völgy szülöttei voltak.
A XV. század végétől Amboise volt a Valois-királyok rezidenciája. Korabeli bútorritkaságokkal berendezett, gótikus és reneszánsz szárnyait mintha ma is laknák. Hatalmas tornyának különlegessége a benne csigalépcsőhöz hasonlóan felvezető, többemeletes szerpentin a lovas hintók számára. Kastélykápolnájában található Leonardo da Vinci sírja, aki élete utolsó éveit a szomszédos Clos-Lucé urasági épületében töltötte. Megbénult jobb keze miatt festeni már nem tudott, de természeti megfigyeléseknek, város- és csatornatervezésnek, rajzolásnak, oktatásnak szentelte életét. Ferenc király „első számú festője, építésze és mérnöke” itt hunyt el hálószobájának baldachinos ágyában, egy korabeli festmény szerint a király testvére, Navarrai Margit karjaiban. A kastélyt körülvevő őspark volt kísérletei, kutatásai helyszíne. Technikai újításait mintegy szabadtéri múzeumban szemléltetik az idelátogatók. Az olasz földön hódító útra induló franciák politikai sikerei jelentéktelenek voltak, de az olasz építőművészetet, kertkultuszt ellesték. A legjobb példa erre Chamont kastélya. Henrik halála után Mme de Poitiers-nek vissza kellett adnia Chanonceau királyi kastélyát a legitim feleségnek, Medici Katalinnak. Cserébe kapta Chamont várát. Még nála is érdekesebb kastélyvendég volt itt azonban Mme de Stael, akit egy regénye miatt Napóleon száműzött Párizsból. Chamont társasági életében azonban a hölgy Schlegel és Chamisso költőkkel vigasztalódott. Társaságukban volt Mme Recamier, a kor híres társasági hölgye is. A kastély olasz stílus által ihletett kertje ma nemzetközi kertfesztivál, kreatív kertépítőverseny helyszíne.
Mint Bad Ischl az udvari embereket Salzkammergutba, úgy vonzotta a Loire völgye az arisztokráciát a királyok közelébe. Egyik legfigyelemreméltóbb közöttük Charles Maurice de Talleyrand Périgord volt, Napóleon külügyminisztere, kiváló diplomata, cinikus, a szellem nagymestere. „Vásároljon egy nagystílű kastélyt, és adjon vacsorákat a diplomácia külföldi képviselőinek. Csináljon politikát fehér asztalnál!” – parancsolta neki Napóleon. Talleyrand választása a reneszánsz valamennyi stíluselemét egyesítő Valencay reprezentatív kastélyára esett, melynek szalonja, zeneszobája, főképp azonban Talleyrand hálószobája és az ebédlő a tulajdonos kiváló ízléséről tanúskodik. A rafinált politikus legalább oly tökéletes ismerője volt a gasztronómiának, mint a politikának. A Loire menti „nagy” kastélyok között az utolsó az 1536-ban épült Villandry, I. Ferenc pénzügyminiszteréé volt. Nemcsak a békekötésről nevezetes, mely Bretagne-t, Normandiát, a Majna-vidéket és Aquitaniát adta Franciaországnak, hanem a legszebb dísz- és konyhakertek is itt vannak. Az örökzöldek és színes virágköltemények ötletgazdag formáikkal még a szerelemnek is sokféle változatát szimbolizálják.
Ha lehet, még Villandry fűszer- és zöldségeskertjét is túlszárnyalja a kis Chateau de Valmer 80 hektárnyi parkjával, ahol 1400 féle zöldség, 120 tökféleség és 50 fűszernövény-ritkaság terem.
A Loire-völgy kivételes természeti gazdagsága a művészeket is megihlette. Az itt élő embertípusoknak Balzac állított irodalmi emléket. George Sand a La Chátre melletti Nohant családi birtokát művészbarátai romantikus paradicsomává varázsolta. Chopin, Liszt, Delacroix és Balzac vendégeskedtek itt: magasröptű irodalmi beszélgetéseik, zenés találkozóik, a párizsi színészeket is Nohantba csalogató házi bábszínház hangulata visszacseng e különleges írónő regényeiben. Chopin 1839-től hét nyár alatt több mint ötven zeneművét komponálta itt. A romantikus és impresszionista festők, Monet, Maillaud és követőik képeit Chateauroix, La Chatre múzeumai őrzik. Victor Hugo itt, Berry tartományban merített ihletet Nyomorultak című regényéhez. Ahol azonban Berry sok száz tóval díszített természetvédelmi vidékén a lélek és a test egyformán a táplálék legjavában részesülhet, az Orsan középkori kolostora, Prieuré Notre-Dame. Ma kikapcsolódásra, pihenésre hívogató exkluzív vidéki ház. Kertjeinek rendje azonban őrzi a korábbi évszázadok tudós és szorgalmas pátereinek tudását. Itt minden természetes anyagból készül, a természet körforgása, jellemzői figyelembevételével, zöldség, fűszer természetes gyógyászatban használható tulajdonságának hasznosításával. E kertek mindegyike az évszázados természet és az „Isten által ihletett” emberi kéz művészi kreativitásának eredménye.
