Fotó: Fojtán László
Az ünnepségen a Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium 10. a osztályának tanulóiból álló színjátszó csoport egy, Kuklay Antal, Szentesi Attila és Ignácz Rózsa műveiből összeállított darabot adott elő, megidézve a forradalom napjait, eseményeit és áldozatait.
Ünnepi beszédet mondott Grezsa István Kárpátaljáért felelős kormánybiztos. Hangsúlyozta, 1956 nem emlék, nem múlt; valóságunk egy darabja, nemzeti identitásunk szilárd alapja, a demokrácia és a szabadság iránti vágyunk elemi erejű kitörése.
Kevés olyan esemény van a magyar történelemben, amelyet politikai és társadalmi hovatartozástól függetlenül minden becsületes magyar ember ugyan-úgy ítél meg – fogalmazott a kormánybiztos. – Ezeréves történelmünkből szinte az egyetlen igazán világra szóló történelmi eseményünk az 1956. október 23-án, Budapesten kirobbant, majd a szovjet szuronyokkal és tankokkal november 4-én és az azt követő hetekben eltiport magyar forradalom és szabadságharc. Büszkeség és fájdalom. Öröm és bánat.
Az ünnepi beszéd után következett a Kartal–Veczán-díj átadása. Idén Csókay Károly jezsuita atya vehette át az elismerést, akinek laudációját Alakszainé Oláh Annamária, a KÉSZ miskolci csoportjának elnöke mondta el.
„Mindent Isten nagyobb dicsőségére.” A jezsuiták ismert jelmondata jól kifejezi idei díjazottunk életpályájának legfőbb üzenetét. Csókay Károly hosszú, termékeny és szép életútjából hat évtizedet a rend szerzetesi fogadalmat tett, felszentelt tagjaként élt meg. 1957-ben szentelték pappá Spanyolországban. Útja innen Dél-Amerika felé vezetett tovább. 1959-ben elöljárója Chilébe küldte, missziós hithirdető munkára. 1975-ben Kanadába helyezték, ahol tizennyolc éven át szolgált a montreali magyar plébánián. A rendszerváltás után tért haza, miskolci szolgálata 1994-ben kezdődött. Az avas-déli egyházközség első jezsuita plébánosa lett. Ma, kilencvenévesen is fáradhatatlanul szolgál, példát mutatva híveinek és rendtársainak egyaránt – hangzott el a méltatásban.
A kitüntetett köszönetet mondott a díjért Istennek, és háláját fejezte ki a KÉSZ-csoportnak a városért végzett munkájáért. „Köszönet mindazoknak, akik erre a kitüntetésre kiválasztották méltatlan személyemet, de elsősorban a Jóistennek mondok köszönetet. Az ember ilyenkor érzi a méltatlanságát. Mindnyájatoknak szeretném megköszönni a jelenléteteket, és gondoljatok arra, hogy a Jóisten mindnyájunkat szeret” – fogalmazott a jezsuita szerzetes.
