Van, aki a koncepció kitalálásában remekel, és vannak, akik a megvalósításban ügyesebbek. A kész előadás tehát közös ötletelésnek, munkának az eredménye, amelynek azután együtt lehet örülni. Ezen az estén mindenki kap jutalmat: egy olyan tortát, amelyet egy másik osztály készített. Mert e vidám farsangi együttlétnek csak győztesei vannak. A gyerekek megtapasztalhatják a közös munka szépségét, átélhetik a közösségben rejlő megtartóerőt. A karnevál ideiglenesen fölfüggeszti megszokott szerepeiket, hogy azután a maszkokban más bőrébe bújva kipróbálhassák magukat. Ez az önfeledt és öntudatlan játék elengedhetetlen tapasztalat ahhoz, hogy aztán már tudatosan merjék levenni maszkjaikat. Az együttlétben, közösségben megélt biztonság bátorságot ad a felvett álarcok lebontásához. Hiszen mi másról is szól a farsangot lezáró, hamvazószerdával kezdődő nagyböjti időszak, ha nem éppen a lecsupaszításról? Milyen szép, ahogy az együtt töltött évek karneváljaiban és nagyböjtjeiben, felvett, majd eldobott maszkjainak tükrében, az ünnepek ismétlődő ritmusában, egymás arcában megfürödve lassan kikristályosodik bennünk saját arcunk…
Az az arc, amely talán egyre mélyebb ráncaiban hordozni képes az egyetlen Arcot.
