Karácsonyi rózsa


Hozzászoktunk, hogy sokszor már decemberben hírül adják az újságok: kivirágzott a Mecsekben a védett hunyor. A nálunk őshonos három faj (illatos, pirosló, kisvirágú hunyor) szigorúan védett, mégis gyönyörködhetünk bókoló virágaiban saját kertünkben is. Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy a kereskedelemben kínálnak nem védett hunyorfajtákat és -fajokat.

A télizöld hunyor (Helleborus foetidus) ötven centiméterre növő félcserje. Pálmaszerűen osztott levelei sötétzöldek, a hajtáscsúcsokon megjelenő apró, zöld virágok csengettyűszerűen bókolnak.

A korzikai hunyor (H. argutifolius) örökzöld lombja közül március-áprilisban kiemelkednek a sárgászöld virágok.

A keleti vagy görög hunyor (H. orientalis) a növénycsalád nagy átváltozóművésze. A csésze alakú virágok előbb krémszínűek, később piros, lila vagy fehér színt is ölthetnek. A virágok színe a fényviszonyoktól függ, árnyékban tenyészve általában sötétebb árnyalatok a jellemzőek.

Szerény igényei miatt említést érdemel a Kaukázusból származó H. abchasicus faj is. Harminc centiméteres, barnásvörös száron hármasával-ötösével nyílnak a piros, csésze alakú virágok.

A hunyor kecses megjelenése arra késztette a nemesítőket, hogy keresztezéssel és szelektálással új fajtákat hozzanak létre; ezek általában nagyobb és színesebb virágúak. Talán a legfeltűnőbb közülük a mélybordó színű Helleborus Atrorubens fajta.

Ha megfigyeljük, hogy a szabad természetben milyen a hunyor közvetlen környezete, akkor igyekezzünk ugyanezeket a körülményeket saját kertünkben is megteremteni.

A hunyor erdőszéli, nyirkos talajon, félárnyékban tenyészik. Ültetés előtt a földet mélyen fel kell lazítani, és a savas kémhatású (tőzeges) földet meszes (C típusú) talajjal kell keverni. Mészhiány esetén csökken a hunyor virágzási kedve.

A gyökeres növényt beültetéskor alaposan meg kell öntözni. Ezután már csak arra kell ügyelni, hogy télen, tavasszal és ősszel mindig nyirkos legyen a talaja. Nyáron elviseli a szárazságot, sőt a későbbi dús virágzáshoz a hunyornak pihenési időszakra van szüksége.

A hunyor sziklakertbe is ültethető, ám célszerű árnyékot adó növények közelébe telepíteni.

Ültetés után néhány évig ne bolygassuk a hunyortöveket, hadd növekedjék a gyökérzetük.

A keresztezett fajtákat tavasszal, tőosztással kell szaporítani, mert úgy fajtaazonosak maradnak. Hibrid egyedek magvai általában nem örökítik át az anyanövény tulajdonságait.

Az alapfajok magvait beérés után, az ősz folyamán lehet vetni közvetlenül a szabad földbe. A csírázási idő harminc naptól másfél évig is elhúzódhat. A hosszan elfekvő magok is ki fognak kelni előbb-utóbb, ám közben a talaj nem száradhat ki, még nyáron sem! Meg lehet gyorsítani a folyamatot, ha a magokat ládába vetik, és télen kint hagyják a szabadban. Tél végén be kell vinni a vetőedényt világos, de hűvös helyiségbe, ahol hamarosan megmozdítja a cserép földjét a kibújó sziklevél.
 
Fotó: Lovas Katalin