Találó az egykori vicc, amelyben a magyar–csehszlovák határ két oldalán álló kutyák dicsekszenek a saját országuk viszonyaival. A magyar kutya lemondott az ugatásról, de mindennap teleehette magát, a túloldali kutya éhezett, ám mindennap jól kiugathatta magát. A fogságból kiszabadító Isten emlékezetét gyakran fojtja el a húsos fazekak nehéz ételszaga.
A globális, a glóbuszt egybetekintő érdeklődés nagyot fordít ezen a kapitalizmusvágyon. Latin-Amerikában, Afrikában, Indiában, Kínában a nyomor, az éhezés rettenetes tragédiáján számos szocialista-kommunista rendszer próbált változtatni. A kapitalizmus piaci logikája és az amerikai érdekeket képviselő helyi vezetés állandósította a nyomort, a csecsemőhalandóságot, a társadalmi felemelkedés lehetetlenségét. Kegyetlen magánhadseregek tartották rabszolgasorban emberek tömegeit. Amikor a brazil Leonardo Boff az Amazonas melletti őserdőben, a „zöld pokolban” kaucsukgyűjtő munkások között tanított, az emberek Isten országát egyértelműen a szocializmussal azonosították. A kapitalizmus halál, a szocializmus élet.
Ferenc pápa Az evangélium öröme kezdetű apostoli buzdításában kétségbevonhatatlan kapitalizmuskritikát fogalmaz meg. Bár a kapitalizmus kifejezés egyszer sem szerepel a szövegben, a jólét, a bőség, a piac annál többször. A pápa részben elődjei szociális tanítását követve, részben a saját tapasztalatai alapján prófétaivá erősítve a tanítást, mélyen elítéli a kirekesztő gazdaságot, amely a szegényeket „szemétté” alacsonyítja (53.). Elítéli a pénz istenítését, amely az ember egyetlen perspektíváját a fogyasztásra redukálja. És elítéli a társadalmi egyenlőtlenséget, amely erőszakot szül (59.).
A harmadik világ társadalmi tapasztalatai és a felszabadítási teológia inspirációja átsüt a pápa szövegén. Kritikusai közben joggal figyelmeztetnek, hogy a kapitalizmus alternatívája a feudalizmus vagy a kommunizmus, amelyet nem támogathat a modern kereszténység. A pápa számára azonban nem az izmusok a fontosak, hanem az ember, mint Jézusnak, a szegény ember.
