Családapa a Bibliáról
Azt tapasztalom, hogy élethelyzetem változásával a Bibliához való viszonyom is átalakul – mondja Róbert. – Négygyermekes apaként nagyon kevés lehetőségem és időm van nyugodtan leülve kezembe venni egy könyvet, így a Biblia olvasása is a perifériára szorul.
Nemrég egy családos közösséggel elvonultunk lelki hétvégére. Vigyáztak a gyerekeinkre, így alkalmam nyílt rá, hogy személyes imádságban elmélkedjek szentírási szakaszokról. Engem két rész fogott meg. Máté evangéliumából az Isten országának keresésére vonatkozó (Mt 6,25-34), amely „Jézus értékrendje” címmel illeszkedett a hétvége témájához. Isten országának keresése meghitt kapcsolatot feltételez Istennel és az emberekkel. Minden egyéb ennek szolgálatában áll. Feltettem magamnak a kérdést: és az én értékrendem? Végigtekintettem mindennapos időbeosztásomon és annak „gyümölcsein”. Életem mely területein vágyom a mélyebb megtérésre? Milyen ragaszkodás(ok)tól szeretnék megszabadulni? Sokat rohangálok, tevékenykedem, dolgozom, gondoskodom a családomról, de a fő irányt nem veszítem-e el? „Ti keressétek először Isten országát s annak igazságát, és ezeket mind megkapjátok.”
A másik szakasz a Teremtés könyvéből való (Ter 1,1-2,4) „Látta Isten, hogy jó.” Isten jónak mondja az egész teremtett világot. Szinte beleborzongtam, amikor keményen szembesültem azzal, hogy Isten ezáltal jónak mond engem is. Fel kellett tennem a kérdést: be tudom ezt fogadni?
A közösségi hétvége után a „hétköznapokba” visszatérve pedig megfogalmazódott bennem a vágy: milyen jó lenne annyira rácsodálkozva, teljesen belefeledkezve, szinte szemlélődő módon nyitottnak lenni a Szentírás sugalmazására, ahogy a gyerekek a körülöttük lévő világot befogadják!
