Az első világháborút követő harcok mintegy tízmillió keresztényt késztettek arra, hogy elvándoroljanak – a biztatóbb jövő keresésének vágyával. Jelenleg a legkomolyabb dráma Irakot éri; amikor 2003-ban George W. Bush amerikai elnök megindította az iraki háborút, másfél millió keresztény élt az országban, és ebből mára félmillió maradt. A Szentföldön is riasztó a helyzet; 1948-ban Betlehem lakosságának 85%-a volt keresztény, mára 12% maradt; Jeruzsálemben az 1992-es 53% 2%-ra esett. Libanon lakosságának az 1932-es függetlenség idején 55%-a volt keresztény, ma 35%. Szíriában a keresztény közösség 25%-ról 10%-ra csökkent. Ezek az arányeltolódások szinte elképzelhetetlen szenvedésekről, igazságtalanságokról, erőszakról szólnak. Véres összetűzések, vallási türelmetlenség, üldözés, kényszerű kivándorlás: ilyen tragédiák folytak és folynak, okoznak keserűséget és szenvedést hívők millióinak. Az okozók, az elkövetők részéről pedig égbekiáltó igazságtalanságok és kegyetlenségek. Bizonyára valami jó is származik mindebből (például a kivándorlóknak gyakran sikerül szilárd új életet felépíteniük). 2006. december 21-én XVI. Benedek pápa karácsonyi üdvözletet intézett Közel-Kelet katolikusaihoz. Utalt arra, hogy helyzetük dühöngést, bosszúállást, megtorlásvágyat válthat ki bennük. Engedni ilyen kísértéseknek sajnálatos lenne; Urunk arra buzdít: „Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű” (Mt 11,29). Ne hagyjuk elveszni a lehetőséget, hogy a súlyos problémák megoldásához krisztusi hozzájárulást nyújtsunk. Szent Péter apostol szegény, kisemmizett, üldözött keresztény közösségeknek írta: Isten kegyelme valósul meg bennetek (Vö. 1Pét 1,10). Ez év májusának első felében (8-ától 15-éig) a Szentatya látogatást tett Jordániában és Izraelben. Muzulmán, illetve zsidó környezetben élnek ott keresztények, nevezetesen katolikusok is, nem könnyű kisebbségi helyzetben. A pápa látogatása mindenkinek, az egész népességnek és vezetőiknek szólt. Találkozásaival, szavaival, gesztusaival pontosan azt kívánta kifejezni, amiért ebben a hónapban imádkozunk: „ne legyen többé vérfürdő, harc, terrorizmus és háború”; a két nép, a zsidó és a palesztin békében élhessen saját hazájában, biztos és nemzetközileg elismert határok között; szolgáljuk a békét, amelynek három legfőbb mozzanatát így jelölte meg a pápa: imádkozzunk érte, következetesen és állhatatosan formáljuk az emberi lelkiismeretet, és kövessük a józan ésszerűséget. A pápa további lényeges és fontos figyelmeztetése: a szentföldi és a közel- keleti keresztényeknek szülőföldjükön kell maradniuk.
Missziós szándék:
Hogy az egyház csírája legyen egy olyan emberiségnek, amely kiengesztelődött és újra egyesült Isten egyetlen családjában, annak a tanúságtételnek köszönhetően, amelyet valamennyi hívő nyújt a világ valamennyi országában. Két pápa néhány gondolatát közöljük magyar fordításban. Gondolkodjunk el rajtuk, ízlelgessük, és tanuljunk meg belőlük imádkozni is. II. János Pál 1989-es kolumbiai látogatása során, február 17-én hosszabb imádságot mondott; ebből idézünk: „Áldott légy, Urunk és Atyánk, aki a mennyekben vagy, minden jó eredete, minden vigasztalás adója! Végtelen jóságodban kiengeszteltél minket magaddal és egymással, Jézus Krisztus, a te isteni fiad által. Segíts, hogy megtegyük akaratodat, hogy eljöjjön hozzánk királyságod, az igazságosság, a szeretet és a béke országa.” „Téríts minket magadhoz, irgalom Atyja; add, hogy érezzük a kapott megbocsátás örömét, és így tudjuk, hogyan osszuk meg másokkal. Újíts meg minket Lelkeddel, hogy tudjuk, hogyan fedezhetjük fel az evangéliumi újdonságot: »Boldogok a békességszerzők « (Mt 5,9).” XVI. Benedek 2007. május 10-én, brazíliai látogatása során a fiatalokhoz intézett beszédet: „Legyetek olyan férfiak és nők, akik szabadok és felelősek; tegyétek a családot olyan központtá, amely békét és örömet sugároz; legyetek az élet védelmezői, kezdetétől a természetes végéig; gyámolítsátok az időseket, hiszen tiszteletet és csodálatot érdemelnek.” A pápa azt is elvárja, hogy „a fiatalok igyekezzenek megszentelni munkájukat, technikai ügyességgel és szorgalmasan végezve azt, és ezáltal járuljanak hozzá valamennyi fivérük és nővérük előrehaladásához, és árasszák az Ige világosságát minden emberi tevékenységre.” „Végeredményben adva van az olyan cselekvés körképe, amelyben társadalmi, gazdasági és politikai problémák sajátos jelentőséget kapnak, mindaddig, míg az evangéliumból és az egyház szociális tanításából merítenek ihletet. Ez magába foglalja, hogy igazságosabb és testvéribb, kiengesztelődött és békés társadalmat építünk; magába foglalja azt az elköteleződést, hogy visszafogjuk az erőszakot; olyan kezdeményezéseket foglal magába, hogy előmozdítjuk az élet teljességét, a demokratikus rendet, a közjót, és különösen az olyan kezdeményezéseket, amelyek a hátrányos megkülönböztetés bizonyos formáinak kiküszöbölésére irányulnak.”
