Fotó: Lambert Attila
A rendezvényen képviseltette magát a Katolikus Pedagógiai Intézet, a Pécsi, a Debrecen–nyíregyházi, a Kalocsa–kecskeméti egyházmegye, az Egri főegyházmegye, a Nyíregyházi egyházmegye, valamint a pannonhalmi főapátság. A konferencián részt vett Udvardy György pécsi püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia alelnöke, Palánki Ferenc debrecen–nyíregyházi püspök, Székely János esztergom–budapesti segédpüspök, Szocska Antal Ábel nyíregyházi apostoli kormányzó és Soltész Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériumának egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára. Az eseményen részt vevő dolgozók között voltak dajkák, óvodapedagógusok, tanítók és tanárok, s rajtuk kívül jelen volt százhúsz vendég és további egyházmegyék oktatásügyi munkatársai.
Erdő Péter bíboros köszöntőjében ünnepi alkalomnak nevezte a találkozót. Felelevenítette azt a korszakot, amikor a társadalom azt a feladatot állította az Egyház elé, hogy alakítsa ki a katolikus iskolák hálózatát. A rendszerváltás után az Antall-kormány első programjában szerepelt egy fejezet az egyházakról, amelyben egyebek mellett az állt, hogy nagyobb feladatot kell vállalniuk az oktatás és a nevelés terén. 1991 nyarán törvény született az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáról. Sok konfliktussal járt a folyamat, és nagy kihívást jelentett az is, mitől lesz más a katolikus iskola, mint a többi. Az 1948 előtti állapotok visszaállítására már nem volt mód, hiszen a szerzetesiskolákban korábban a rendek tagjai tanítottak, ám ők ekkorra már idősek voltak, vagy a rendtagok létszáma fogyatkozott meg. Az első tíz évben nagy volt a bizonytalanság, a félelem. A bíboros örömmel állapította meg, hogy azóta kialakult az egyházi iskolarendszer, az intézmények diákjai pedig számos alkalommal bizonyították, hogy értékes és hasznos képzést kapnak hitből, emberségből.
A főpásztor Szent II. János Pált idézte, aki az Ecclesia in Europa kezdetű apostoli buzdításában az Egyház küldetésével foglalkozott, és a feladatok között említette az óvodák és iskolák működtetését is. A világegyház hullámhosszán állunk, amikor kivesszük a részünket ebből a munkából – hangsúlyozta. Tíz évvel ezelőtt 48,5 millió, ma már 60 millió növendék tanul világszerte egyházi iskolákban. Európában, Észak- és Dél-Amerikában csökkenés, Afrikában növekedés tapasztalható. Az adatok szerint kontinensünkön tíz év alatt 144-gyel csökkent a katolikus iskolák száma. Ha Magyarországon nem nyílt volna ilyen sok egyházi oktatási intézmény, ma európai szinten háromszor ekkora lenne a veszteség. A bíboros hozzátette, a mennyiség mellett a minőségre is nagy hangsúlyt kell helyezni. Ezt szolgálja a szakmai találkozó is, amely egyúttal a közösségi összetartozás érzését is erősíti – szögezte le a bíboros, majd áldott munkálkodást kívánt az intézmények dolgozóinak.
Luis Antonio Tagle bíboros, manilai érsek – a Caritas Internationalis elnöke és a Katolikus Biblikus Szövetség tagja – a katolikus oktatás lényegét igyekezett megragadni előadásában, és mindenekelőtt a Biblia, illetve a karitász szerepének fontosságát hangsúlyozta.
A II. vatikáni zsinat Gravissimum educationis kezdetű, 1965-ös deklarációját idézte: az igaz oktatás az emberek formálásán dolgozik, alakítja a személyiséget, hogy az ember célokat tudjon kitűzni maga elé, és felelősséget érezzen a közösség javáért. Az előadó felidézte, hogy a nevelésügyi kongregáció legutóbbi találkozóján Ferenc pápa arról beszélt, az oktatás humanizálja a fiatalokat, általa emberibbé válnak. A papi szemináriumoknak korábban azt tanácsolta, „jó papokat neveljenek, és ne szörnyeket”. Az oktatás elsődleges feladata tehát jó embereket nevelni.
A Vatikán a keresztény oktatással kapcsolatban úgy foglal állást: a teljes ember nem más, mint Krisztus, őt kell példaként követnünk. Nem a színész Tom Cruise, nem a labdarúgó Messi vagy Ronaldo a tökéletes ember – tette hozzá a manilai érsek. Az a cél, hogy növekedjünk tudásban és hitben éljünk, hogy olyan emberek legyünk, akik Jézus Krisztushoz mérik magukat. A katolikus oktatásban olyan légkört kell teremteni, amilyet a Szentlélek mutat számunkra: a szabadság és a karitász légkörét. Az emberi fejlődést párosítsuk a keresztény növekedéssel. Az emberi kultúrát igyekezzünk összekapcsolni az evangélium tanításával – buzdította Tagle bíboros a nevelési konferencia résztvevőit. Ezt a gondolatot egy saját élményével erősítette meg: egykori katolikus iskolájáról ma is leginkább az jut az eszébe, amikor kisfiúként részt vett az imákon – ezek légkörét mindig a szívében hordozza, mondta a bíboros.
XVI. Benedek pápát idézte, aki úgy fogalmazott, az Egyház – amely számunkra közösség, család – három pilléren nyugszik: Isten világán, a szentségeken és a karitászon. Ezek mindegyike egyformán fontos, mert együtt alkotják azt a kultúrát, amelynek nevelő hatása van. Lehetőséget adnak arra, hogy közelebb kerüljünk Jézus személyéhez, aki az igaz ember, a zsinórmérték. A leglényegesebb, hogy találkozzunk Jézussal, hogy megszülessen bennünk, és olyanná alakítson, amilyen ő maga. Ez a katolikus oktatás célja – szögezte le a manilai érsek.
A katolikus nevelésben nélkülözhetetlen szükség van a Bibliára és a karitász szellemére – tette hozzá. Ha Jézussal szeretnénk találkozni, olvasnunk kell a Bibliát, amelyben Isten felfedi magát. Az evangéliumokat emberek jegyezték le, a szövegekben emberi történetek, tragédiák, álmok és remények is megfogalmazódnak, amelyeken keresztül megnyilvánul Isten szeretete. A Biblia szentség, általa Isten szól hozzánk. Szavai emberivé válnak, ahogyan Jézus is emberré vált. Jézus a kulcs, akinek segítségével megértjük a Bibliát, és a Biblia a kulcs, amelynek segítségével megértjük Jézust. A Szentírás mellőzése Krisztus mellőzését jelenti – hangsúlyozta.
Tagle bíboros ezért azt javasolta a katolikus oktatóknak, hogy törekedjenek a Biblia minél teljesebb megismerésére, mert az evangéliumok olvasása során kifejlődik az emberben egy olyan hozzáállás, amely a krisztusi viselkedést követi. A Biblia arra is megtanít, hogy képesek legyünk valóban figyelni másokra. A gyerekek figyelme csapongó, egyes felmérések szerint mindössze tíz percig fenntartható. A fiatalok ugyanakkor órákat töltenek az internetes csevegőszobákban. Ez azt is jelenti, hogy ha valami megragadja a szívüket, nagyon is képesek hosszú időn át figyelni. A Biblia oktatása azt a célt szolgálja, hogy Jézust olyan személlyé tegyük számukra, aki magával ragadja őket.
A fiatalok a virtuális valóságon keresztül kapcsolódnak a valósághoz, ugyanakkor vágynak a hiteles életre, szeretnének bízni valakiben e háborúk, gazdasági instabilitás és migráció sújtotta világban. Reménykedjünk abban, hogy megtalálják Jézusban az igazi, nem virtuális, hanem valóságos embert. A bíboros ehhez kapcsolódva elmesélt egy történetet az egyik barátjáról, aki azt kérte tőle, beszéljen a lányával, mert eltávolodott a családjától, sehová nem akar velük menni. Tagle érsek találkozott is a lila-zöld hajú, meglehetősen extrém külsejű lánnyal, aki elpanaszolta neki: „Az apukám megtiltja, hogy dohányozzak, miközben ő láncdohányos. Az anyukám azt mondja, takarékoskodjak a pénzzel, bár ő csak úgy szórja a pénzt, folyton vásárol. Hamisak.” A bíboros ekkor arra gondolt, teljesen érthető a lány viselkedése. Valójában inkább az apjával kellene elbeszélgetnie. A fiatalok a valódit keresik, a hiteleset. Ne szégyelljük megmutatni nekik Jézust, az igaz embert – kérte.
A karitászról szólva a bíboros elmondta: az nemcsak gyümölcse a katolikus oktatásnak, hanem maga is oktat, segít abban, hogy emberibbé váljunk. Szeretve tanulunk meg ugyanis szeretni, nem akkor, amikor egy, a szeretetről szóló konferencián veszünk részt. Amikor kapcsolatba lépünk másokkal, főként a kirekesztettekkel, a szegényekkel, az formál bennünket. Ha sokáig nézzük és beengedjük őket a szívünkbe, az először zavart kelt, majd megindít bennünket, s ennek megnyilvánulása a szeretetből fakadó cselekedet. Ha észrevesszük azokat, akiknek szeretetre van szükségük, olyan embereket látunk meg, akiket Jézus is szeretne, ha köztünk élne. Az éhező, a hajléktalan, a börtönben raboskodó emberben Jézussal találkozhatunk. Azok pedig, akik megtapasztalják a keresztények szeretetét, felismerik majd bennünk Jézus arcát. Tagle bíboros végül hangsúlyozta, fontos, hogy egyre közelebb kerüljünk az Eucharisztiához, mert abban megtapasztalhatjuk Jézus szeretetét, és ez teszi lehetővé, hogy mi is szeressünk másokat.
Az előadás után a manilai érsek szentmisét mutatott be a résztvevőknek Erdő Péter bíboros, valamint a jelen lévő püspökök és papok koncelebrálásával. A szentmise homíliájában szintén az Eucharisztiában megtapasztalt szeretetről beszélt: „Az Eucharisztiában ott találjuk Jézust, hallhatjuk, láthatjuk őt. Fontos, hogy a szentmise után érezni lehessen rajtunk, hogy valami megváltozott bennünk, boldogabbak, élettelibbek lettünk, és azt tudjuk mondani, igen, valóban így van, mert láttuk Jézust.”
A szentmise végén Fábry Kornél tájékoztatást adott a jelenlévőknek a 2020-as nemzetközi eucharisztikus kongresszusról. Ebéd után a konferencia zárásaként fakultatív kulturális programokon vettek részt a látogatók.
1996-ban alapították az Esztergom–budapesti Főegyházmegye Katolikus Iskolai Főhatóságát, az EKIF-et. A főegyházmegye – Gyetván Gábor vezetésével – jelenleg tizenöt közoktatási intézmény huszonöt tagintézményének fenntartója, melyekben közel 500 óvodás, 4100 általános iskolás és több mint 1200 középiskolás nevelése és oktatása zajlik.
