Platthy Iván nyugalmazott államtitkár Az egyházak társadalmi szerepvállalásának kezdetei címmel emlékezett vissza a törvény létrejöttének körülményeire, idézve egy-két kulisszatitkot is. Magát az 1990-es 4-es törvényt még 1988-ban az Állami Egyházügyi Hivatal (ÁEH) készítette elő. Időközben jogutód nélkül megszűnt, ezért magát a törvényt az igazságügyi miniszter terjesztette a parlament elé. Paczolay Péter professzor, az Alkotmánybíróság elnöke Rendszerváltó jogalkotás a szabad választások előtt és után címmel rövid történeti áttekintést adott az egyházakkal kapcsolatos törvények jogtörténetéről. Az állam és az egyház kapcsolatának szabályozása Európában mindig nemzeti sajátosságokhoz kötődik, így Magyarországon is. A 1990-es 4-es törvényben nagyrészt az alkotmány 60. szakaszának kibontásáról van szó, amely alkalmazkodik az európai normákhoz. Maga a törvény kiállta az elmúlt húsz év próbáját, még akkor is, ha finomításokat elviselne. Balog Zoltán országgyűlési képviselő, az emberi jogi, kisebbségi, civil és vallásügyi bizottság elnöke előadásában (Se vele, se nélküle?) elmondta, hogy az egyháznak – bármilyen kormány van is hatalmon – minden körülmények között együttműködve, ugyanakkor kritikusan kell viszonyulnia az államhoz. Nem simulhat hozzá, mert abból mindig baj származott a történelem során. Húsz évvel ezelőtt e törvény meghozatalával a diktatúra utolsó parlamentje beismerte, hogy a korábbi négy évtized nem tudta az egyházakat megsemmisíteni, szükség van az egyházak szolgálatára. Schanda Balázs, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának dékánja Stabilitás és bizonytalanság a magyar állami egyházjogban című értekezésében felhívta a figyelmet arra, hogy a ’90-es 4-es törvény kiállta az elmúlt húsz év próbáját. Nálunk az egyházakat formális aktussal a bíróság nyilvántartásba veszi. Más európai országok nem ezt a rendszert alakították ki. A törvény középpontjában az egyén szabadsága, méltósága áll. A törvény az egyén oldaláról közelít a közösség felé. Magyarországon eddig az egyház soha nem élvezett ekkora függetlenséget és szabadságot az államtól, mint az elmúlt húsz évben. A római pápa szabadon nevezi ki a püspököket, az állam nem szól bele az egyház belső életébe. A törvény jó és hasznos mindkét fél számára, bár vannak gyenge pontjai is. A javítás azonban már egy új parlament feladata lesz.
