Az évekig a Szentföldön élt Robert Jauch német ferences szerint a szentföldi keresztények lelkében keveredik a keresztény öntudat, a vértanú mentalitás és a szorongó félelem. Ezt erősíti a palesztinokat elválasztó fal is. Ilyen körülmények között bizony érthető, ha nem várható tőlük, hogy különösebb keresztény örömet sugározzanak.
A világ katolikusai nincsenek is tudatában annak, hogy szentföldi testvéreiknek köszönhetik a keresztútjárást, a karácsonyi betlehemállítást és a názáreti jelenetet felidéző úrangyala imádságot is. A szentföldi katolikusok pedig aligha tudnák fenntartani jó hírű iskoláikat, kórházaikat és szociális intézményeiket a világ katolikusainak segítsége nélkül.
A hatvannyolc éve fennálló Izraeli Állammal a Vatikán negyvenöt éve áll hivatalos kapcsolatban, de csak 1993-ban küldött az országba nagykövetet, illetve nunciust. Abban az évben történt meg ugyanis Jichak Rabin akkori izraeli miniszterelnök és Jasszer Arafat, a Palesztin Felszabadítási Szervezet vezetőjének kézfogása, amely a béke reményét ébresztette. Alá is írtak egy alapszerződést a Vatikán és Izrael között, ám bizonyos jogi és pénzügyi kérdéseket (például az egyházi intézmények adómentessége) nyitva hagytak, s egy bizottság azóta is tárgyal ezekről.
A szentföldi zarándoklat – a tavalyi Rio de Janeiró-i ifjúsági világtalálkozó után – Ferenc pápa második külföldi útja lesz. Augusztusban pedig Dél-Koreába utazik a szentatya, az ázsiai ifjúsági világtalálkozóra, amelynek keretében a XIX. század első felében történt kelet-ázsiai egyházüldözés több mint száz vértanúját avatja majd boldoggá.
