Jézus a szőlőtő Jn 15,1–8

A feltámadt Krisztus a Szentlelket lehelve lakozik lelkünk legmélyén, ő marad bennünk és mi benne. A„maradni” ige Isten részéről a feltámadt Jézuson át nekünk ajándékozott isteni élet adományának szilárdságát és biztos maradandóságát, a mi részünkről pedig a kapott kegyelem hálás megőrzését és az ennek megfelelő viselkedésre irányuló elszántságot jelenti. Ilyen módon maradunk Jézus igéjében, a Jézus iránti szeretetben, a világosságban és Istenben. Az Istenben, Jézusban maradás nélkül az örök élet szempontjából minden tevékenység csak üresjáratú motorpörgés lenne. Viszont ha hittel és szeretettel az Atyában, a Fiúban és a Szentlélekben maradunk, buzog bennünk az isteni élet, és megteremnek gyümölcsei.
A szőlőtő és a szőlővesszők példája ezt szemlélteti. Meleg országokban gyakran a házak déli fala elé ültetnek egy-egy szőlőtövet, és az ebből a görcsös tőből sarjadó ágak és vesszők befonják az egész falat, fel egészen az ereszig. Rajtuk teremnek az ízes, nemes szőlőfürtök. Csak ki kell nyújtani kezünket az ablakból, és szakíthatunk az édes nedűtől duzzadó gyümölcsből. De ha egy ellenséges ember titokban elmetszi a tőnél az ágakat, vége mindennek: a levelek összekunkorodnak, a fürtök elszáradnak, és ehetetlenné válnak. Az egész növénybe az egyetlen szőlőtőből árad minden élet, szépség és íz.
Így vagyunk mi is a feltámadt Krisztussal. „Maradjatok meg szeretetemben. Ha parancsaimat megtartjátok, megmaradtok szeretetemben, mint ahogy én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében” – mondja Jézus. Itt arról az új parancsról van szó, amelyet ő fogalmazott meg az utolsó vacsorán: „Szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket.” Az Isten és minden felebarát iránti feltétlen szeretet az, amely maradandó gyümölcsöt hoz. Ezáltal valósul meg Isten akarata, hiszen ő azért teremtett világot, mert azt kívánta, hogy létezzenek a vele együtt szeretők. Mennél több és nagyobb szeretet van a világban, annál inkább részesedik Isten dicsőségében, hiszen az Isten végtelen dicsősége abban nyilvánul meg, hogy az ő szeretete tölt be egyre teljesebben mindent és mindenkit.
Ez az Isten öröme, a jóság öröme, amely terjed bennünk. Ez az egyetlen igazi öröm, melyet senki nem vehet el tőlünk. Ez az a teljes öröm, amelyet egy kicsit már ízlelgethetünk a földön is, és amely majd betölti örök életünket az Istennél, az Atya, a Fiú és a Szentlélek ölelésében. Kérjük Jézust, hogy őrizzen meg ebben a szeretetben!