Jegyzet: Időben szólunk?

I. e.: vörösbe borult, hajdani osztályharcos tankönyvek kronológiája utalt e két betűvel rég letűnt korok eseményeire, s a gondolatrendszer-váltás elmaradásával a legtöbbször így van ez mindmáig. „Időszámításunk kezdete előtt”, vagy – ahogy a magyar nyelv rövidítő hajlamát mindig magukénak érző kis- és nagydiákok mondják nemegyszer, jobb érzésű tanáraik háta borsódzásától kísérve – „idő előtt”. Ez politikailag így korrekt, idézhetnénk az egyre többeket ellazító divatos csatakiáltást: ennek jegyében szeretnék Amerikában elfelejteni például a „Christmas” szót, hiszen az Krisztus nevét hordozza, és nehogy már „kirekesszük" azokat, akik az ajándékhalmok alatt vagy a vacsorától rogyadozva a születésnapos ünnepeltből, köszönik, már nem kérnek. (A magyar „karácsonnyal2 ilyen baj persze nem eshet, bár volt úgy nem is oly rég, mikor a Kisded jászla a körülrajongott fenyő takarásában rejtőzködött.) Maradjunk még egy kicsit az ökrök és szamarak gyűrűjében, hogy az ő kíséretükben térjünk vissza idő-szerű témánkhoz. Mert hisz az az ismeret hittanjártassági nélkül is utoléri az egyszeri polgárt, hogy időszámításunk fordulópontját, „nulladik kilométerkövét” a Gyermek születése jelöli. (A helyzetet csak látszólag, s nem lényegében bonyolítja, hogy ma már azt is tudhatjuk, Jézus bizony Krisztus előtt 7 körül született. Nem „idő előtt”, hanem időben. Ne késlekedjünk kimondani: aki küldte őt, igazán ért az időzítéshez.) Persze van, akiket ez nem érdekel: közülük sokan úgy vélik, hitük nagyjából kimerül az időjárás-jelentések próféciái valóra válásának várásában. Ezért aztán lerí róluk: hagyjuk már őket – nekik olyan mindegy; i. u. 2008-ban nézelődve már nem Krisztus, hanem „idő előtt" volt például az a bizonyos 10 000 is, amikor a fent említett történet pereg. De csak magyarul igaz ez. Mert ha a moziban a reklámoktól gyötörten már a filmre vetjük kíváncsi tekintetünk, csakhamar megjelenik az eredeti cím is, amely így fest: 10,000 B. C. Ez utóbbi rövidítés pedig angolul (de még a politikailag kínosan korrekt amerikai tájnyelvben is) azt jelenti: Before Christ, azaz Krisztus előtt. Mi meg sumákolunk, ugye. Amerikaiabbak vagyunk tán az amerikaiaknál is? Szeretnénk ebbe az irányba sodorni magunkat? Miért olyan fontos nekünk az az i. e.? Vagy nem is, csak csacsi módra iázunk? Az rendben van, ha egy tettes feladja magát. De akkor rendszerint nem belső értékeit, hanem a bűneit vallja be. Ha a kincseinkre utaló szavainkat, s előbb-utóbb mindazt feladjuk, amire utalnak, mi marad belőlünk? Itt tartunk. Krisztus után 2008-ban.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..