Tüllruhába öltözött kifestett férfiak táncolnak a kamionokon. Nők meglehetősen ledér öltözetben vonaglanak itt-ott. Nem mindenki ilyen, de a többség akár egy római bacchanália résztvevője is lehetne. És büszkék. Mire is? Az ember büszke lehet magára, ha megküzdött egy feladattal. Büszke a fiára, a lányára, ha bejut az egyetemre. Büszke egy súlyosan beteg rokonra, aki fájdalmaiban is reményt sugároz maga körül. Nem tudom a július 5-i felvonulás résztvevői mire büszkék. Teherrel élnek. Segítségre, elfogadásra, útmutatásra van szükségük. Azt kérik, ne rekesszük ki őket. Rendben. De biztos, hogy ezt akarják? És biztos, hogy jó eszközt választottak ehhez? A társadalmi normák rájuk is vonatkoznak. Egy ilyen felvonulás heteroszexuális embereknek sem megengedett. Felvonulhatnának például rendes utcai ruhában, virággal a kezükben. Méltósággal. Nem meleg méltósággal, hanem emberi méltósággal. Vajon megdobálnák őket? Lehetséges. De tisztább lenne a helyzet. Nem kellene az illetékeseknek és felelősöknek sem ennyit csúsztatniuk.
Figyelem a rádió híreit. Most arról folyik a vita, hogy a tojásdobálás erőszakos cselekedet-e. Kicsit vicces a kérdés. Ilyen tojásárak mellett inkább ostobaság tojással dobálózni. De még ez is rendben van. Rágják meg, vitatkozzanak rajta. Ítéljék el. De arról miért nem beszél senki, hogy július első szombatján egy olyan rendezvényt támogatott a főváros sok-sok millióért, amely közszeméremsértő és provokatív? Miért jó ez? Kinek jó ez? Az erőszak csak egy (nem helyes!) reakció volt arra, amit a felvonulók magatartása váltott ki egyesekből. Tudom, néhány hétig még eltart majd a vita. Addig sem kell az ország, a munkanélküliek, a gyerekeket nevelő családok, az egészségügy, az oktatásügy, a leszakadó vidék, a lezüllesztett Budapest helyzetéről beszélni. A felvonulást jövőre ismét megszervezik, még nagyobb rendőri felügyelettel, még több pénzért. De valamit még tudnunk kell. Vannak olyan európai jogállamok, ahol erkölcsi érzékkel és jó ízléssel megáldott városvezetők nem adnak helyet ilyen felvonulásnak. Varsó például kategorikusan elutasította a rendezvényt. A döntés joga mindig a főpolgármesteré. A kérdés ezek után már csak annyi: min is csodálkozom?
