Gondolom, minden angliai gyerek a híres londoni busz sofőrje szeretne lenni hároméves korában. Bevallom, ezt én is szívesen kipróbálnám. Ron Heather sofőr azonban egy januári reggelen úgy érezte, nem vezetheti a számára kijelölt buszt, és megtagadta a szolgálatot. Nem a járattal volt gondja, hanem a külsejével, azon belül pedig egy felirattal, amely színes betűkkel hirdeti: „Valószínűleg nincs Isten. Ne aggódj, inkább élvezd az életet!” Megértem a problémáját: bár neki nem kell ezt a reklámot olvasgatnia, de tud-e úgy vezetni, hogy közben akaratlanul is elősegíti a hír terjedését: „nincs Isten!”
Mint arról lapunkban már beszámoltunk, tavaly ősz óta több nagyvárosban, így Londonban, Barcelonában, Madridban és Washingtonban indítottak reklámkampányt ateista szervezetek buszjáratokon hirdetve, hogy hit nélkül is lehetünk boldogok. Céljuk egyrészt az, hogy láthatóvá váljanak a társadalom számára, másrészt pedig, hogy gondolkodásra serkentsenek az élet értelméről. „A gondolkodás pedig a vallás legnagyobb ellensége” – teszi hozzá Richard Dawkins professzor, a kampány egyik leglelkesebb támogatója. Az angol buszsofőrön kívül más sem hagyta válasz nélkül a dolgot. Barcelonában például újabb feliratok jenetek meg a buszokon: „Van Isten. Élvezd az életet Krisztussal!” Ausztráliában nem engedélyezték a feliratok megjelenését, Genovában pedig a lakosság és a genovai bíboros tiltakozására a reklámügynökség mondott nemet a kampányra. Ron Heathernek, főnökei ígérete szerint, nem kell a feliratos buszt vezetnie, de a londoni lakosoknak és turistáknak marad a választás: felszállnak, vagy inkább gyalog mennek. Magam sem venném szívesen, ha „ateista” doubledeckeren kellene várost néznem, és csak reménykedhetek, hogy holnap nem kerülök hasonló dilemmába egy budapesti 7-es buszon. Mert ez az üzenet, még akkor is, ha nem ezzel a céllal íródott, jogosan bánt bennünket, keresztényeket, ha arra tettük fel az életünket, hogy kövessük azt, aki szerintük „valószínűleg nincs”.
A mondat másik fele azonban nekem is szólhat. Valójában tényleg nem kell aggódnom. Isten létét nem veszélyeztetik ezek a feliratok, sem a benne való hitemet, sem azt a meggyőződésemet, hogy a gondolkodás valóban hasznos az ember számára, akár vallásos, akár nem. És igen, élvezhetem az életet, hiszen ezért kaptuk ajándékba, és ha mi, keresztények tudunk igazán örülni az életnek, talán nem lesz szükség ilyen feliratokra sem. Hová is vezet ez a busz? Engem arra, hogy még jobban bízzak abban, aki valószínűleg van.
