Miért olyan fontos, hogy már a néhány éves gyerekek is részt vegyenek a szentmisén? A legapróbbak bizonyára nem sokat értenek még az elhangzó szövegekből, de annál többet látnak és érzékelnek. Látják a szüleiket együtt imádkozni, egymással kezet fogva kiengesztelődni. A türelmet próbáló kisgyermekes, fiatal házas időszakban az evangélium szavaiból lelki táplálékot meríthetnek a szülők, s így a vasárnapokon talán többet éreznek a családi békéből a gyerekek is.
A széteső családok korában ez olyan kapocs lehet, amely jobban összetartja a társadalom alapegységét. Fontos az is, hogy a kicsik mindezt ne korlátozva, csitítgatva tapasztalják meg, hanem – tiszteletben tartva a többiek elcsendesülését – jó hangulatban, örömmel legyenek részesei a szülők feltöltődésének. Isten házának közelében jó lenni, a gyerekeknek csakúgy, mint a felnőtteknek. Ahogy Péter mondja, amikor egy magas hegyen megtapasztalja Isten közelségét: „Uram, jó itt nekünk! …” (Mt 17,4). Minden templomi esküvőn elhangzik az ifjú pár ígérete: „Krisztusnak és az ő egyházának törvényei szerint nevelem a gyermekeimet.” Az egyház részéről ezért különösen lényeges a nyitottság, a befogadás, az, hogy minden életkorban és élethelyzetben lévő ember számára elősegítse tanításának hallgathatóságát. A közösen megélt megszentelt vasárnapok tapasztalata által gyermekeinkbe beleivódik, hogy életük nehézségeiben a Jóistentől kérjenek tanácsot. Ezért hívjuk és várjuk a gyerekeket is Isten közelébe, a templomkertbe. „Engedjétek, és ne akadályozzátok, hogy hozzám jöjjenek a kisgyermekek, mert ilyeneké a mennyek országa” (Mt 19,14).
A játszótér rendeltetéséhez tartozik, hogy a szépen rendben tartott, körbekerített templomkertben élvezhessék a játék örömét a környékbeli gyerekek, az iskolából, óvodából hazafelé tartó apróságok. A játszótéri beszélgetések jó lehetőséget kínálnak azoknak a felnőtteknek is, akik szeretnének keresztény közösségre, barátokra találni.
Fotó: Szebényiné dr. Vrancsik Eszter
