Istentisztelet az üldözött keresztényekért is
Fotó: Thaler Tamás

 

Az ökumenikus istentiszteleten áldást és imádságot mondott David Hamid anglikán segédpüspök, Paul Sayah pátriárkai vikárius, a maro­ni­ta pátriárka külügyi vezetője és William Hanna Shomali jordániai katolikus püspök. Az istentiszteleten részt vett Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere is. A liturgiában a MEÖT tagegyházainak vezetői szolgáltak.
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) és a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának Elnöksége tavalyi döntése alapján az ökumenikus imahét országos nyitó istentiszteletének vasárnapja 2018-tól az üldözött keresztényekért való imádkozás napja is.
Az idén január 21. és 28. közé eső ökumenikus imahét központi igéje: „Jobbod, Uram, dicső az erőtől…”/ „Uram, a jobbod kitűnik erejével…” (2Móz/Kiv 15,6).
Az imahét országos megnyitó istentiszteletén Snell György püspök, a Szent István-bazilika plébánosa köszöntő szavai után Fischl Vilmos evangélikus lelkész, a MEÖT főtitkára tartott bevezetőt. Elmondta: az idei imahét menetét és tartalmát összeállító karibi keresztények kérésére a Biblia kitüntetett helyre került a bazilikában. Egy, a szentély közepén elhelyezett állványra tették, s onnan végezték a továbbiakban a felolvasásokat.
Fischl Vilmos hangsúlyozta, az imahét országos nyitó istentiszteletének vasárnapja immár az üldözött keresztényekért való imádkozás napja is. A megnyitó imádság után Kocsis Fülöp görögkatolikus metropolita vezette a bűnvallás liturgiáját, majd kóruséneklést követően Khaled A. László metodista szuperintendens felolvasta az ószövetségi (2 Móz 15,1–21), Papp János baptista lelkész, egyházelnök pedig az újszövetségi (Mt 25,31–46) olvasmányt.
A Jézus, világ Megváltója, üdvöz légy, élet adója kezdetű ének után Erdő Péter bíboros mondott szentbeszédet a Mt 25,31–46 alapján.
Amikor az első keresztények az evangélium szavaiban is királynak ismerik el Krisztust, akkor elismerik istenségét, azt, hogy ő az, aki a dicsőség trónusán ül. Isten ő, aki majd mérleget von az egész világtörténelemből, s mindannyiunk életét is kiértékeli. Ő kormányozni akarja a mi szabad emberi tetteinket, s a szívünket is, amelynek uralmát véglegesen és nyilvánvalóan az utolsó napon fogja átvenni. Erről szól itt az evangélium – mondta Erdő Péter.
Az éhezőnek enni adni, a szomjazónak inni adni, az idegent befogadni, a ruhátlanokat betakarni, a börtönben levőket és a betegeket meglátogatni. Sokszor milyen nehezünkre esik az ilyesmi! Inkább azt mondjuk: mit segíthetnénk mi annak a szegénynek, talán zavarnánk is a látogatásunkkal. Persze, hogy zavarjuk, ha mindannyian egyszerre megyünk, és ha nem törődünk az állapotával… Van, hogy úgy érezzük, arc nélküli lett a világ, nem tudjuk megállapítani, ki az, aki igazán szükséget szenved, s nem tudjuk azt sem, hogyan vegyük fel vele a kapcsolatot. Milyen jó, hogy az egyházak szervezetten is tudnak segíteni! Milyen jó, hogy van kihez társulnunk a segítő szeretetben!
Gyakran hajlamosak vagyunk arra is, hogy megfeledkezzünk üldözött keresztény testvéreinkről vagy azokról, akiket háború és emberi gonoszság kényszerít arra, hogy elmeneküljenek a szülőföldjükről. Az üldözött keresztényekkel szorosan összetartozunk. Krisztus tanítványait látjuk bennük. De így kell tekintenünk egymásra azokban az országokban is, ahol a Krisztusban hívők közössége békében élhet. Szeretetünk pedig nem puszta érzelem. Cselekvő segítség fakad belőle. Tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, hogy az üldözöttek visszatérhessenek az otthonaikba, s hogy ne tűnjön el a kereszténység a Közel-Keletről, ahol született, ahonnan az örömhír elindult az egész világba. Segítsünk a többi bajba jutottnak is minden módon, ahogyan csak tehetjük!
Nagy ajándék számunkra, hogy gyerekek élnek a környezetünkben. S nagy ajándék az is, hogy öregek és betegek is élnek közöttünk, mert az emberi élet megtapasztalásának teljessége csak így lehetséges, mindez hozzátartozik. Aki – akár sok nehézséget vállalva is – szembenéz ezzel, aki nem kerüli el az öregeket és a betegeket, aki vállalja és szeretettel veszi körül a gyerekeket, az fogja az életet teljességében élni, s az fogja a szeretetét megsokszorozva kiosztani mindazoknak, akikkel találkozik. Aki észreveszi a szegényt, a sürgős segítségre szoruló embert, az gazdagabb lesz, mert rádöbben, hogy neki jobban megy a sora, s hogy adni különleges öröm.
Ehhez azonban éleslátásra van szükség, és arra, hogy Jézus már most megkezdje uralkodását a szívünkben. Újra meg újra kérni kell őt, hogy vegyük észre azokat a helyzeteket, amelyekben ő szól hozzánk, ő vár tőlünk valamit. Hogyan merülhetünk bele a csöndjébe? Miként sajátíthatjuk el az ő szempontjait? Úgy, ha időt szánunk rá! Nem sokat, de rendszeresen. Mert az ember bizony szétszórt, könnyen megfeledkezik a dolgokról, elborítják a feladatok. De ha reggelenként átgondoljuk a napunkat, azt, hogy kikkel is találkozhatunk, kiken is segíthetünk aznap, s ha esténként megvizsgáljuk a lelkiismeretünket – hogyan is telt ez a mai nap, valóban Jézus szándéka szerint tudtam-e élni –, akkor Jézussal újra meg újra találkozva mindig korrigálhatjuk magunkat, s így kiszabadulunk önzésünk bilincseiből. Akkor minden keresztény testvérünkhöz közelebb kerülünk, mert Krisztus felé haladunk. S ebben az építőmunkában lassanként kibontakozik bennünk az az ember, akit ő majd a jobbjára állíthat – mondta szentbeszédében Erdő Péter.
A bíboros beszéde után Steinbach József dunántúli református püspök, a MEÖT elnöke hirdetett igét (2Móz 15,1–21). Arra biztatott, Mózeshez társulva mi is adjunk hálát azért, hogy erős szabadító a mi Urunk. – A gonoszság annak idején elburjánzott Egyiptomban, de így van ez mai világunkban is: naponta megtapasztalják ezt korunk üldözött keresztényei. Mi itt, Európában pedig azt látjuk, a nagy jólétben elgyengült a hitünk. Az örömhír az, hogy szabadító Urunk van – hangsúlyozta a református püspök. – Ő erőt ad, és velünk van (Immánuel) nyomorúságunkban. Újjászüli az életünket, megelevenít bennünket, és rendbe hozza kapcsolatainkat embertársainkkal és Istennel. Végső soron pedig küldetést ad nekünk. Ajándék, hogy Isten eszközei lehetünk, hogy enyhíthetjük mások nyomorúságát a munkahelyünkön, a házasságunkban, az Egyházunkban. Isten elküld, hogy könnyítsünk a világ baján. Azzal, hogy segítünk a bajba jutott emberen, vagy éppen azáltal, hogy nem bántjuk a másikat. Kérjük a mi élő Urunk áldását, és adjunk hálát neki, aki megszabadít minket.
A MEÖT elnökének igehirdetése után az Apostoli hitvallás közös imája következett, amelyet Pataky Albert pünkösdi egyházelnök vezetett be.
Ezt követően Fabiny Tamás evangélikus püspök-elnök, majd Frank Hegedűs anglikán esperes, Paul Sayah maronita pátriárkai vikárius, David Hamid anglikán segédpüspök és William Hanna Shomali jordániai katolikus püspök mondott imádságot az egységért és az üldözött keresztényekért.
Bizánci egyházi ének után a Miatyánk következett és a békejel (kézfogás), majd áldást mondtak a különféle felekezetek képviselői.
Az ökumenikus imahét országos megnyitó istentisztelete a Himnusz eléneklésével zárult.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.