Isten szeretetét közvetíteni a rászorulóknak…

Velük indultak útjukra a bűnbánó élet mozgalmai. III. Ince pápa felismerte ezek jelentőségét, több csoport életmódját hagyta jóvá, támogatta működésüket. Újjáéledt általuk az egyház.. Szent Ferenc városról városra járt, mindenkit bűnbánatra szólított. Hamarosan követői is lettek, akik szintén elhagyták otthonukat. Sokan voltak ugyanakkor, akiket szintén megérintettek szavai, de saját otthonukban és életállapotukban megmaradva falujukban, városukban akarták Krisztust követni, embertársaikat szolgálni – Ferenc útmutatása szerint. A Szent Ferenc Reguláris Harmadik Rend tagjai a ferences család szerves részeként, de a világban keresik annak lehetőségét, hogy Assisi szentjének lelkületét, üzenetét a mai világnak is közvetítsék. Assisi Szent Ferenc Betegápoló Nővérei Krisztusban és Krisztus által adják oda magukat Istennek, hogy egészen az embereknek tudjanak élni: elsősorban a szegényeknek, a betegeknek, az időseknek és az elhagyatottaknak. Munkájukhoz az imádságból merítenek erőt, sőt, maga az imádság is fontos apostoli tevékenységük. Közösségükben szeretni akarják egymást, mint akiket az Úr hívott egybe. Életformájuk alapját a II. János Pál pápa által adott szabályzat adja.

Miután a rendszerváltozáskor a szerzetesrendek visszakapták működési szabadságukat, szerzetes betegápoló nővéreket hívtak Pécsre, a megyei kórház geriátria osztályára. Két idős ferences nővér kezdett ott dolgozni. Eleinte egy kórteremben kaptak szállást, később átmeneti helyeken laktak, de 1996-ban – egy svájci jótevő, Eberli József, akkori sachselni plébános támogatásával – Kozármislenyben felépült egy kis templom és a kolostor a nővérek részére. Hamarosan fiatal lányok is jelentkeztek, hogy szerzetes nővérként szeretnék ápolni a betegeket. Így nemsokára közösség alakult ki az idős nővérek körül. A szerzetesi közösséget Bali Katalin M. Kapisztrána nővér és P. Hegedűs Kolos, a Kapisztrán Szent Jánosról nevezett ferences rendtartomány akkori tartományfőnöke alapította. Hivatalosan Mayer Mihály pécsi püspök hagyta jóvá 1993. december 30-án kelt okiratával, majd 1995. augusztus 10-én szabályzatukat is elfogadta. Közösségük létszáma jelenleg tizenöt fő.

A kozármislenyi anyaházban kialakult közösség 2004-ben nyitotta meg Dorothea Otthonát. Az intézményben jelenleg negyvennégy rászorulót ápolnak és gondoznak – hat nővér és több civil munkatárs. Mindennapjaik része a betegséggel, a fogyatékossággal, a szellemi leépüléssel való szembesülés, valamint a haldokló betegek végső kísérése is. Arra törekszenek, hogy a gondjaikra bízottak életük utolsó szakaszát békés, barátságos és otthonos környezetben élhessék meg, érezve, hogy Isten és sok ember szemében most is fontosak és értékesek. Az intézményt a közösség tartja fenn: az állami normatív támogatásból és az intézményi térítési díjból. Az erdélyi Árkosra Böjte Csaba ferences hívta meg a nővéreket, ahol 2005 óta a Dévai Szent Ferenc Alapítvány munkatársaiként egy kismamaotthont működtetnek. Ebben a házukban négy nővér vesz részt a sokrétű munkában, mely még arra is kiterjed, hogy a faluban élő időseket, betegeket látogassák, a helybeliek lelkigondozását is végezzék. Az erdélyi intézmény a magzati élet védelmén túl arra hivatott, hogy a bajba került kismamáknak – elsősorban a leányanyáknak -, majd később születendő gyermeküknek biztonságos otthont adjon. Kozármislenyben és Árkoson is sekrestyési feladatokat is végeznek a nővérek.

Hétköznapjaikban arra törekszenek, hogy megtalálják a helyes egyensúlyt az imádság, a közösségi élet és a szolgálat között. Az Eucharisztia napi megünneplése alkotja életük és közösségük középpontját. Ezenkívül közösen mondják a zsolozsmát és más imádságokat. A Szentírásról való napi elmélkedés és a szentségimádás szintén fontos forrásai lelki életüknek. Fontosnak tartják, hogy időt szenteljenek a közös testvéri együttlétnek. A közösségben végzett szolgálatok, közös étkezések, rekreációk és kirándulások lehetőséget nyújtanak kapcsolataik ápolására. Novíciájuk most éppen nincs, egy ideiglenes fogadalmas nővérük és egy jelöltjük azonban van. Mint mondják, örülnének, ha Isten megajándékozná közösségüket újabb hivatásokkal. Ezért igyekeznek kapcsolatba kerülni fiatalokkal, betekintést engednek életükbe, és kérik az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat… Karizmájuk szerint Isten szeretetét akarják továbbadni mindazoknak, akiket hozzájuk küld. Az ő szeretetét pedig – hangsúlyozzák – sokféleképpen lehet közvetíteni. Fontosnak tartják a lelki támogatást és a szerető jelenlétet a rászorulók között.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..