Isten szeretetének hírnökei lettek
Fotó: Lambert Attila

 

A papság felé vezető úton kisebb rendekre (lektor, ako­litus) kapott felavatást tizenhat szeminarista, közülük többen debrecen-nyíregyházi egyházmegyések.
Palánki Ferenc megyéspüspök, az ünnepi mise főceleb­ránsa a szertartás elején hangsúlyozta: nagy öröm, hogy ilyen jelentős számban állnak új elköteleződéssel Krisztus Király szolgálatába. Küldetést kapnak, hogy Isten országát építsék, Jézus nevében és szeretetével járva az útjukat.
A püspök felhívta a figyelmet arra is, hogy „mindannyiunk felelőssége Isten országának építése”. A papi hivatásokért való imádságra buzdított, mert – amint az evangéliumot idézve mondta – az aratnivaló sok, de a munkás kevés. A liturgiában az evangélium felolvasása után kezdődött a lektor- és akolitus­avatás. A lektor feladata elsősorban Isten igéjének felolvasása a liturgiában, az akolitus pedig az oltár szolgálatával foglalkozik: az adományok előkészítésével, valamint azzal, hogy a szentáldozásban részesítse a híveket.
A szentmise keretében Palánki Ferenc püspök az Egri Érseki Papnevelő Intézetben tanuló Hágen Pál Tamás, Kerekes Gábor, valamint a debrecen-nyíregyházi egyházmegyés
Péter Vilmos és Szabó Gábor negyedéves papnövendékeket akolitussá, Lestál Balázs, valamint Papp Attila és Tatár Bálint (debrecen-nyíregyházi egyházmegyés) harmadéves papnövendékeket pedig lektorrá avatta. A püspök akolitussá avatta továbbá a Redemptoris Mater Egyházmegyei Missziós Szemináriumban tanuló Mic­he­le Gervasoni (Olaszország), Carlos Jesús Peñaranda Ari­za (Kolumbia), Adolfo Enrique Parra Molina (Kolumbia) és Geovanny Fernando Salazar Herrera (Ecuador) negyedéves papnövendékeket; Osztie Balázs, Mihályi Mátyás, Joe Steven Amaguaya (Ecuador), Luidimar Herrera Acacio (Venezuela), Pietro Ter­visan (Olaszország) harmadéves papnövendékeket pedig lektorrá avatta.
A kisebb rendekre most felavatott kispapok – a debrecen-nyíregyházi egyházmegyések kivételével – pappá szentelésük után az Egri Főegyházmegyében kezdik meg papi szolgálatukat.
Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök az elhangzott olvasmányokra és az evangéliumra utalva homíliájában a következőket mondta: „Krisztus Király ünnepén örömhíreket hallottunk, s olyan tanítást kaptunk, amely átjárja a szívünket, és erőt ad a hétköznapokban is. Az Atya helyet készített országában szeretett Fiának, és mi is az Atya szeretett fiai vagyunk. Ahogyan a szentleckében hallottuk, Krisztusban benne van a teljesség, így a mi életünk, szolgálatunk teljessége is.”
Isten országa nem helyhez kötött, bennünk van – folytatta a püspök. – Jézus azt is mondja, „köztetek van”, azaz a kapcsolatainkban. Ahogyan szeretjük egymást és a ránk bízottakat, abban van a mennyország.
Krisztus furcsa király – fogalmazott a főpásztor. – Kereszten trónol, és koronája töviskoszorú. Lukács evangéliumából arról értesülünk, hogy haláltusájában a körülötte állók többször is felszólítják, „szabadítsd meg magad”. A főtanács és a nép vénei azért teszik ezt, hogy így igazolják, mentegessék magukat: jogosan feszítették keresztre Jézust. De a felszólításra az Úr már korábban válaszolt, amikor azt mondta: aki meg akarja menteni az életét, elveszíti azt, aki mások szolgálatára adja az életét, az megmenti az örök életre.
A most lektorokká, akoli­tusokká avatottak felé fordulva Palánki püspök a következőket mondta: Ti ezt vállaltátok Krisztus szolgálatára. A kereszten függő Krisztus körül álló nép csak bámészkodott. Mi nem lehetünk bámészkodók, kívülállók, oda kell adnunk magunkat Krisztusért lelkesen, felvéve keresztünket, és naponta megújulva a szeretetben.
A katonák gúnyolták Jézust, embertelenül bántak az ártatlannal. A bal lator ismét azt visszhangozta: „szabadítsd meg magadat”, s még az utolsó pillanatokban is bántotta Jézust. Ő pedig hallgat, ez a válasza – mutatott rá Palánki Ferenc. – A szenvedőkkel vállal közösséget, ártatlanul. A jobb lator felismeri a szívében a haldokló igaz embert, befelé néz, és találkozik Krisztussal. Megszólal a lelkiismerete, belátja, hogy a saját büntetése jogos. Ugyanakkor ő is ember, joga van élni, szüksége van arra, hogy valaki megmentse. Talán így gondolkodik, és eközben felismeri Jézusban az Isten országát. Az Úr pedig válaszol neki: Még ma velem leszel a paradicsomban.
Ha Krisztus akkor és ott megszabadította volna magát, a nép biztosan a csodájára járt volna, ám tőlünk elszakadt volna, hiszen mi nem tudunk „leszállni a keresztről”.
Ő azonban megmutatta, mi az igazi szeretet. Semmi nem volt drága számára azért, hogy közösségben maradjon velünk – fejtette ki a püspök. – A kereszten mutatta meg a szeretet teljességét, és ránk bízta a szeretet hatalmát. Megtanított minket arra, hogy „embernek lenni azt jelenti: bármilyen igazságtalanság történjék is velünk, igazak tudunk maradni”.
A debrecen-nyíregyházi püspök a továbbiakban arról beszélt a kispapoknak, hogy a lektorrá és akolitussá avatás nagy dolog, egy lépés a mennyország felé. – Zűrzavaros, bonyolult világunknak megmutathatjátok, hogy boldog lehet az az ember, aki odaadja az életét Istennek, és nem áll be az erőszakosok, az embertelenek, a gúnyolódók közé. Isten szeretetének lettetek a hírnökei – mondta a főpásztor, és biztosította őket arról, hogy a közelmúltban általa alapított Szent László Imaszövetségben (ahol a tagok naponta egy tized rózsafüzért imádkoznak a papi hivatásokért és a papi szolgálatukat végzőkért) fohászkodni fognak értük.
Minden jelenlévőhöz szólva a szónok hangsúlyozta, Isten országába mind­annyi­unkat meghívott az Úr: „Testvérem, még ma velem lehetsz a paradicsomban, azaz a szeretet országában” – zárta beszédét Palánki Ferenc.
Az ünnepi szentmise végén az egri bazilikában papi és szerzetesi hivatásokért imádkoztak a hívek.

 

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..