– Miért éppen a megbocsátásról tanított a lelkigyakorlaton?
– Saját tapasztalataim azt mutatják, nem lehet eleget beszélni erről a témáról. Mindnyájan elszenvedünk sebeket, amelyek elraktározódnak, s ha nem dolgozzuk fel, akkor kénytelenek leszünk testi-lelki tünetek szorításában élni. Jézus – aki a kiengesztelődés útja Isten felé – azt mondja, bocsássunk meg.
– Az Istennel való kiengesztelődés hiánya, az egoizmus, a média torz világképe gyakran azt eredményezi, hogy okkult dolgok felé fordul a fiatalok jelentős része. Horoszkóppal kezdik a napot, jósnőhöz járnak, hogy megtudják a jövőt, de a reiki és a mágia sem ismeretlen előttük…
– Minden ember Isten teremtménye. Szabad akarattal és értelemmel rendelkezünk, amellyel gyakran visszaél az ember, lépten-nyomon harsogják felénk: ember, nincs szükség a Megváltóra, valósítsd meg önmagad! Ez a szemlélet távolra visz Istentől. Az okkult tanok „mesterei” más-más módon gyógyítanak, ám e folyamatból kihagyják Istent. Jézus a gyógyítást, a csodát isteni erővel hajtotta végre. Nem kért érte semmit, illetve mégis: adjunk hálát Istennek, és őt dicsőítsük a kapott kegyelmekért! Sokféle szabadságot kínálnak nekünk, ám a jóslás és más, jövőt kutató praktika éppenhogy elveszi a szabadságunkat, behatárol bennünket. Isten nem azt kívánja, hogy a jövőt kémleljük, hanem azt, hogy a jelen pillanat szentségét keressük és éljük meg. A csillagjóslás nagy divat ugyan, de jó tudnunk: a csillagok Isten teremtményei, és a csillag nem Isten.
– Egyes betegségek, testi-lelki bajok kapcsán csődöt mond az orvostudomány. A csoda azonban ott kopogtat az ablakunkon. Hagyjuk, hogy megérintse a szívünket? Egyáltalán: a harmadik évezred embere hisz a csodában?
– Az ember nemcsak test, hanem lélek is. Egységet próbál elérni, amelynek része az egészség is. Általában a technikától várja a csodát, de ez sokszor csődöt mond. Nemcsak a Szentírásból tudunk csodákról. Ma is léteznek, és természeti síkon nem magyarázhatók. Isten nemcsak embert, hanem szellemi világot is teremtett, amelynek egy része bukott angyalokból áll, így az ellenfél gyakran kísérti az embert. Azt mondják, az ördög Isten majma; tehát előfordul, hogy az ember megéli a csodát, de keresni kell a tiszta forrást: vajon Istentől vagy az ellenféltől van-e. Gyógyítani ugyanis az ördög is tud.
– A papság évében adódik a kérdés: mikor kapta a meghívást a papi szolgálatra?
– Még iskolás voltam, Pannonhalmára kirándultunk az osztállyal, s egy szerzetes nővér észrevette, hogy a szakrális környezet engem jobban vonzott, mint társaimat. A kápolnába is betértem hálát adni. A nővér meg is kérdezte: ne imádkozzam ki önnek a papi hivatást? Meglepődtem akkor, de talán a nővér már sejtett valamit.
– Hajlamosak vagyunk általánosítani, amikor a fiatalokról van szó, pedig jelentős részük értékpárti. Elég elmenni egy-egy antiochiás nagyhétvégére, ifjúsági találkozóra vagy éppen közbenjáró imát vállalni Szentlélek-szemináriumot végző gimnazisták körében. Az egyház által indított tiszta szerelemért mozgalom ugyancsak ide sorolható, hiszen a házasság előtti tisztaságra hívja fel a figyelmet. Kincset jelent ma szűzen oltár elé állni?
– Igen, jóllehet nem divat a szüzesség. A fiatalok korán kezdik a nemi életet, hiányzik belőlük az elköteleződés szándéka, ezért nemegyszer megsérülnek és a másikat is megsebzik e kapcsolatban. Ennek ellenpéldája a tiszta szerelemért mozgalom, amelynek vannak hívei Felvidéken is, és szerencsére világszerte egyre többen.
– Mi a legmélyebb vágya a fiataloknak?
– Talán minden kor fiataljainak azonos: mégpedig az, hogy boldogok legyenek. A világ sokféle eszközt kínál; ha megtalálom a személyes Istent, akkor valóban boldog leszek. Az ifjak boldogságkereső útjuk során nemritkán pótszerek után nyúlnak, amelyet egy idő után a kijózanodás követ. Ez is benne van a pakliban. Isten engedi, hogy az ember egészen mélyre zuhanjon, s amikor mindenkitől elhagyatva érzi magát, akkor azt mondja: Istenem, segíts! Isten pedig kinyújtott kézzel válaszol.
