A megoldás abban áll, hogy a kezdeményezés mindig Isten ingyenes kegyelméből történik, és a Jézus megváltása által ingyenesen adományozott kegyelem nélkül „semmit” sem tehetünk üdvösségünk érdekében (Jn 15,5). Amikor azonban már megkaptuk a Szentlélek kegyelmi energiáját, együtt kell működnünk azzal. Szépen mondja ezt az Efezusi levél: „Kegyelemből üdvözültetek a hit által. Ez nem tőletek van, hanem Isten ajándéka: nem tettek által, hogy senki se dicsekedjék. Hiszen az ő műve vagyunk, Krisztus Jézusban jótettekre teremtve, amelyeket Isten előre elkészített, hogy azokat gyakoroljuk” (2,8–10).
Mindezek jobb megértését segíti a kiváló angol bíboros, Henry Newman következő bölcs mondása: „Amikor Isten megáld minket, bizonyára igazzá is tesz; amikor megigazultnak jelent ki minket, ezzel igaz emberré alakít; amikor megigazít minket, akkor megújít; amikor kibékít minket saját magával, ezt nem azáltal teszi, hogy megsemmisíti a Törvényt, hanem új akarati elhatározásokat és új erőt ad Isten Törvényének követéséhez.” Persze nem az Ószövetség aprólékos előírásairól van itt szó, hanem a tízparancsolatról, elsősorban pedig a főparancsról, a szeretet parancsáról.
A „talentum” nagy értékű ókori pénzegység volt. Öt talentum már hatalmas vagyont jelentett. Isten ajándékai rendkívül értékesek. Örvendetes dolog, hogy a mai szóhasználatban a „talentum” kifejezés alatt tehetséget, képességet értünk. Az Istentől kapott talentumok az Isten adta képességeinket jelentik, mind a természetes képességeinket: testi erőnket, értelmünket, akaratunkat, érzésvilágunkat, mind pedig a kegyelem energiáit: a Szentlélek indíttatásait a jóra, a szeretetre és sok más egyébre. Azért kaptuk mindezeket, hogy „használjunk velük” embertársainknak, legyünk „másokért élő emberekké”, építsük a „szeretet civilizációját”, és törekedjünk az Isten szent és jó akarata szerinti világ megvalósítására. Akinek sok adatott, attól sokat is vár el Isten. Akinek pedig kevesebb adatott, az ne szontyolodjék el, hanem azt a keveset fordítsa jóra. Aki ugyanis akár csak egy pohár friss vizet ad rászoruló embertársának, az nem veszíti el jutalmát.
