Fotó: Merényi Zita
Vízi Elemér jezsuita tartományfőnök ünnepi szentmisét mutatott be a Jézus Szíve jezsuita templomban Szent Ignác égi születésnapjának 461. évfordulóján, július 31-én. A szertartáson a templom Musica Sacra kórusa énekelt, Rónaszéki Tamás vezényletével.
A papság bevonulása után a tartományfőnök köszöntötte a megjelent híveket, rendtársait, a nővéreket, valamint a rend munkatársait. Mint mondta, Loyolai Szent Ignác ünnepe mindenkit arra figyelmeztet, hogy keljünk útra, induljunk el oda, ahová hív bennünket az Úr. Hozzátette: mindenkinek feladata, hogy élete során olyan eszközöket sajátítson el, amelyek segítségével készségesen tud előre haladni.
Loyolai Ignác e napon költözött haza Istenhez, aki felé oly sokáig volt úton, akit annyira keresett, akire minden erejével figyelt, és akinek dicsőségét annyira akarta terjeszteni Egyházában, itt a földön – folytatta Vízi Elemér. Szent Ignác példáját ma is sokan követik, ezért kérhetjük tőle, hogy segítse utunkat, keresésünket, hogy egykor majd mi is hazataláljunk.
Homíliájában a tartományfőnök arra figyelmeztette a híveket, hogy Isten közelségének bennünket is meg kell érintenie, minket is át kell formálnia, amint ezt a rendalapító Loyolai Ignáccal is tette. Erre emlékeztet a felolvasott evangéliumi részlet is, amelyben Jézus azt kérdezte az apostoloktól, hogy kinek tartják őt.
E kérdés ma is aktuális: kinek tartjuk őt? Szavaink, amelyekkel válaszolni szeretnénk, végesek. Megfogalmazásunk törékeny, akadozó. Szent Ignác példája is bizonyítja: nem szavakkal, hanem életünkkel tudunk megfelelő választ adni erre a kérdésre. Számára a nagy célok voltak fontosak, ezekre tette fel az egész életét. Ezért építette személyes kapcsolatát Jézussal napról napra, miután megérintette őt az isteni világosság.
Sokan katonaembernek látják Ignácot, de misztikus is volt. Zarándoknak nevezte magát – emlékeztetett Vízi Elemér. Zarándoklétében bontakozott ki az a dinamizmus, amely aztán kihatott a környezetére, és ma is hat követőire. Engedte, hogy Isten vezesse őt. Ezért volt nagy hatással kora emberére, Egyházára, s hat mindmáig. Ignác meghívta és ma is hívja az embereket az Istennel való együttlétre.
A rendalapító ma is példa, hiszen folyamatosan növekedett hitében, keresett, úton volt, s amikor egy ágyúgolyó megsebesítette, megtért, és Isten felé forduló, őt követő zarándokká vált. Papírra vetette lelki zarándokútjának állomásait, másokat is segítve ezzel. Megtanulhatjuk tőle, miként próbálta építeni személyes kapcsolatát Istennel.
Szent Ignác egyik utóda a rend élén egy alkalommal arról beszélt társainak, hogy semmi sem gyakorlatiasabb dolog annál, mint megtalálni Istent, s szerelmesnek lenni belé visszavonhatatlanul, véglegesen. Hiszen akibe szerelmes az ember, az mozgatja a képzeletét, mindent a hatása alá von. Meghatározza, miért kelünk fel reggel, mivel töltjük az estét, mit olvasunk, mi sebzi meg a szívünket, mi az, ami csodával és hálával tölt el bennünket. Légy szerelmes Istenbe – hangzott az utód felszólítása –, és őrizd meg magadban ezt az érzést. Ignácra is illenek ezek a szavak, melyek nekünk is utat mutatnak – zárta homíliáját Vízi Elemér SJ.
A hagyományokhoz híven az élő és elhunyt jezsuitákért felajánlott szentmisét követően a templomkertben baráti beszélgetéssel folytatódott a közös ünneplés.
