Isten áldása van a máltai népen…

– Két „dokumentum” létezik: a Biblia és a hagyomány, amely szintén nagyon fontos. Az Apostolok cselekedeteiben olvassuk, hogy Pál úton volt Rómába, amikor hajótörést szenvedtek Málta partjainál. További részleteket azonban nem tudunk meg. Az sem teljesen biztos, hogy a hajó hol futott szárazföldre, hol történt maga a hajótörés. Egyesek azt állítják, hogy azoknál a szigeteknél, amelyek ma Szent Pál nevét viselik. Más történészek szerint a hajótörés a fő sziget partjaihoz sokkal közelebb történt. Számon tartunk néhány helyet, amelyet a hagyomány az apostolhoz köt. Ilyen például a Szent Pál-barlang Rabatban, s a Szent Pál-templom. A hagyomány szerint ezen a vidéken tartózkodott, mivel a sziget kormányzójának, Publiusnak itt volt a birtoka. Ezek a tények. A hagyomány azonban nagyon erősen él az emberekben, nemzedékről nemzedékre öröklődött az a meggyőződés, hogy Pál itt tartózkodott a szigeteken, egyházat alapított. Hisszük, hogy a miénk egyike azoknak az apostolok által alapított egyházaknak, amely nemcsak hogy létezik, hanem – azt kell hogy mondjam – virágzik.

– Az apostol tisztelete az egész szigeten szinte kézzelfogható. Templomok, utcák, terek viselik a nevét, tiszteletére állított szobrokkal találkozni lépten-nyomon. Szent Pál hajótörése olyan meghatározó esemény, hogy emléknapja, február 10-e nemzeti ünnep Máltán. Ennek jubileuma alkalmából pedig XVI. Benedek pápa is elzarándokol Máltára.
– Nagyon várjuk a találkozást a pápával, aki Péter utóda, s mint tudjuk, Péter nagyon közel állt Pálhoz. XVI. Benedek személyében harmadszor lép pápa Málta földjére. Az Apostolok cselekedeteiben is olvashatjuk, hogy Pál gyakran meglátogatta azokat a keresztény gyülekezeteket, amelyeket alapított, és az emberek örvendeztek, várták, hiszen Krisztus apostolának a jelenléte erősítette őket hitükben. Tulajdonképpen ezt várom én is attól, hogy XVI. Benedek pápa meglátogat minket. Abból az alkalomból jön, hogy Szent Pál 1950 éve szenvedett itt hajótörést. Mi, püspökök még a Szent Pál-évben kezdeményeztük a Szentatya látogatását, de erre akkor nem kerülhetett sor. Sajnos az idő rövidsége miatt Gozó szigetét nem érinti ez a látogatás.

– Valószínűleg nincs még egy olyan ország Európában, ahol a lakosság több mint fele a keresztény hitet tartaná élete legalapvetőbb értékének. Bár a viszonylagos anyagi jólét nem kedvez a hit megőrzésében, még mindig valamivel több, mint a lakosság fele jár rendszeresen templomba. Egyházi ünnepek alkalmával lenyűgöző látvány a papok és papnövendékek nagy száma. Mi áll ennek a hátterében, hogyan születik ennyi hivatás? A hit és lelkiség ilyen mélyen gyökerezik az itteni emberek mindennapi életében?
– Hiszem azt, hogy Isten áldása van a máltai népen. A templomok és kápolnák nagy száma, amelyek a szigeteken mindenhol találhatók, nemcsak kulturális emlékek, hanem az élő hit jelei is. Emberemlékezet óta mindig volt elegendő papunk, szerzetesünk. Sőt, két rendet itt alapítottak a szigeten: a Jézus Szíve Ferences Nővérekre és a Máltai Dominikánus Nővérekre gondolok, melynek tagjai ma már nemcsak Máltán, hanem az öt kontinens mindegyikén megtalálhatók. A paphiány itt ismeretlen fogalom. Ez arra utal, hogy rengeteg a jó „szemináriumunk”: úgy értem ezt, hogy minden jó család egy kis szeminárium: Isten elülteti a hivatás magját az ember lelkében, a többi a környezeten múlik, amelyben a gyermek él, ez pedig a család. Nagyon hálás vagyok családjainknak, hogy ma is nagyra értékelik a papi hivatást. Fontos szerepe van természetesen a szó hagyományos értelmében vett szemináriumunknak is. Nem szokványos, hogy egy harmincezres lélekszámú egyházközségnek saját, nagy múltú papnevelő intézete legyen. Jelenleg hetven szeminaristánk van, és erre nagyon büszkék vagyunk! Hiszem, hogy Isten különös szeretete kíséri a gozói egyházközséget, és ma is küld hivatásokat, csak talán ma nehezebb meghallani azt. Annak ellenére, hogy kis egyház vagyunk, missziós tevékenységet is folytatunk. Még elődöm ültette el bennünk a missziós lelkületet. Ezt úgy értem, hogy mindannyian ebből a helyi egyházközségből valók vagyunk, de ez nem jelenti azt, hogy nekünk csak a gozói embereket kell szolgálnunk. Több mint ötven papunk szolgál szerte a világban, az Egyesült Államoktól kezdve Európán át Dél-Amerikáig.