Mostani pápánknak van szava, gondolata, útmutatása, kiegyensúlyozott értékelése a „gyors változásokról” és a „hitélet szempontjából nagy jelentőségű kérdésekről”. Ám ereje már nincs ahhoz, hogy útra keljen, s a zarándok egyház zarándok pápájaként elmondja mindezt az öt kontinensen, számos nyelven, megannyi kultúra sokféleségében. „Ez az erő az utóbbi hónapokban olyan mértékben csökkent bennem, hogy el kell ismernem: képtelen vagyok jól megfelelni a rám bízott szolgálatnak.” Az önismeret fokmérője, a bátorság mércéje, a hit tanúsága az, hogy egy idős ember képes szembenézni önmagával.
Ugyanakkor szavai még most is tanítanak. XVI. Benedeknek világos képe van arról, milyen pápára van szüksége az egyháznak, s elismeri: teste gyengesége okán ő már nem képes arra, hogy ilyen legyen. Milyen ez a pápa? Képes reagálni a gyors változásokra – vagyis szellemileg és lelkileg friss, mozgékony és eleven, tekintete egyszerre tud átfogni eltérő kulturális, társadalmi és vallási szegmenseket, s a szétszórtan jelentkező „tünetek” egységes, szintetikus olvasatát tudja nyújtani. Választ ad a hit szempontjából nagy fontosságú kérdésekre – vagyis lelke és elméje Isten szavától átitatott, s az Úr titkainak hűséges gondnoka, aki ezt a hűséget „kifelé” is meg tudja élni. Úgy, ahogyan arra VI. Pál figyelmeztetett: a világhoz is hűségesnek kell lennünk, hogy hiteles legyen az igehirdetésünk. Az eljövendő pápának ismernie és értenie kell a világ jelenségeit, hogy valóban krisztusi, „megtestesült”, s ne idegen, elvont és élhetetlen válaszokat adjon az emberek kérdéseire. Mindehhez testi erőnlét, a láb útra keléshez szükséges állóképessége, a kéz szüntelenül tevékenykedő ereje szükséges.
Milyen legyen az új pápa? Teológus, aki érzékeny a világra. Erős, a szónak mind lelki, mind testi értelmében. Egyszerre „értelmiségi”, és olyan lelkipásztor, aki „mindenkinek mindene”. Van ilyen, tökéletes pápa? A konklávé után meglátjuk, kit szán a Szentlélek a hatalmas feladatra. Egy biztos: ismeretlen arcvonásai már előttünk állnak.
