Fotó: Kissimon
Veres András szombathelyi megyés püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia nemrég megválasztott új elnöke azzal a meglepő kérdéssel kezdte megnyitóbeszédét, hogy szükség van-e egyházi iskolákra. Válasza pedig a következő volt: mivel igény van rá, így szükség is van rá. A Katolikus Társadalmi Napok (Kattárs) idei főtémája az oktatás-nevelés volt, amelyből az egyházak is alaposan kiveszik a részüket. Mint a püspök elmondta, jelenleg az iskolák tizenegy százaléka katolikus fenntartású. 1950 előtt jóval magasabb arányban vettünk részt az oktatásban, de a következő negyven évben erre nem adatott lehetőség.
1990 óta viszont megkérdőjelezhetetlen az egyházak iskolafenntartói joga, akárcsak a szabad iskolaválasztásé.
Tanítás és nevelés viszonya gyakran vitatott téma (melyik az elsődleges, keveredhet-e a kettő, hogyan hatnak egymásra). Veres András szerint az iskola, amely azért oktat, hogy neveljen, ideális színtere a krisztusi értékek átadásának, a hívő fiatalok nevelésének, ami az egész társadalom javát szolgálja.
Bosák Nándor debrecen—nyíregyházi püspök történeti visszatekintésében felidézte, hogy háromszáz évvel ezelőtt százhetvennyolc év után térhettek vissza Debrecenbe a katolikusok, s indulhatott meg református környezetben a katolikus megújulás. Jellemző részletként említette meg, hogy a piaristák, akiket Csáky Imre bíboros annak idején a Szent Anna-templom plébániájának vezetésével megbízott, a kapott épületet gimnáziummá alakították át, amely idővel a legnagyobbá vált a térségben. Debrecen iskolaváros, a környék szellemi központja, a katolikus oktatás jelenléte pedig a Svetits-gimnázium révén mindig is országos hírű volt, hangsúlyozta.
Komolay Szabolcs alpolgármester rövid beszédében a sok-sok fiatal láttán érzett örömét fejezte ki, és „a felekezetek békés egymás mellett élése” színterének nevezte Debrecent. Az utóbbi bizonyára igaz és örömteli, de ma már kevés. Ha valamit hiányoltunk az idei Kattárson, az az ökumenikus elem, a város többi felekezetének jelenléte volt, amely ma már nem annyira választható lehetőség, hanem sokkal inkább keresztény kötelesség.
A beszélgetősátrakban a munkáról, a teremtésvédelemről, a sportról, a közösségi szolgálatról, a hit és a tudomány kapcsolatáról, a gender-elméletről, a katolikus iskolák és a tanítórendek tevékenységéről társalogtak a meghívottak: tanárok, tudósok, papok, szerzetesek.
