De hogy is került ez a kép Győrbe, s miképpen nyilatkozott meg csodatévő mivolta? Ahhoz, hogy mindezt megértsük, szükséges ismernünk a kor történelmi hátterét is. Tudjuk, hogy a szigetországban a mai napig is tartó katolikus– protestáns ellentét nem új keletű. A XVII. században kegyetlen üldöztetést szenvedtek el az ír katolikusok. Az elnyomás csak fokozódott az angol polgári forradalom alatt. Cromwell 1649-ben Nagyboldogasszony napján azzal a szándékkal kötött ki Írország partjainál, hogy kiirtja az országból „az istenkáromló misehallgatókat”. Tőle ered a mondás is: „Az írek menjenek a pokolba vagy Connaughtba!” Ez utóbbi az ország nyugati tartománya.
Az angol hadvezér seregével egymás után vette be az ír városokat, és lakóinak nem kegyelmezett. Az angol polgári forradalmi csapatok hamarosan elérték Clonfertet. Itt volt püspök Walter Lynch, aki Cromwell serege elől szintén menekülni kényszerült. Számos megpróbáltatás után 1655-ben Bécset választotta biztonságos menedékhelyül. Itt találkozott Püsky János győri püspökkel, aki Győrbe hívta hontalan püspöktárását, és a megélhetés anyagi biztosítására segédpüspökké nevezte ki. Lynch még tervezte, hogy visszatér szeretett hazájába, de 1663-ban elhunyt. A győri székesegyház kriptájában temették el. Csekély hagyatékából a székesegyházba került a Gyermekes Mária-kép, a mai Szent Anna-oltár közelében álló oszlopra helyezték.
Dublinban 1697. március 16-án ült össze a parlament, hogy az addigi legsúlyosabb büntetőtörvényt hozzák meg a katolikusok ellen. Kiűztek az országból minden, joghatóságot gyakorló, pápahű egyházi személyt és szerzetest. Arra, aki maradt vagy visszatért, halálbüntetés várt. A következő napon, március 17-én, Szent Patrik napján, a már Győrben lévő Madonna vérrel könnyezett az írekért. A csodás eseménnyel kapcsolatban Keresztély Ágost győri püspök vizsgálatot rendelt el, és hét év után engedélyezte, hogy a képet ismét oltárra tegyék. A győriek számára nagyon fontos a kép is, az ünnepe is. Mi sem jelzi ezt jobban, mint az, hogy 1947 óta szakadatlan a március 17-ei papi zarándoklat, amelyet a kommunista rendszer sem mert megtiltani.
VI. Pál pápa kegyes leirata 1968-ban speciális teljes búcsú elnyerését engedélyezte március 17-én. Ezenkívül az esztendő bármely napján búcsút nyerhetnek azok, akik a székesegyházat meglátogatják, és ott legalább egy miatyánkot és egy hiszekegyet elimádkoznak, majd elvégzik szentgyónásukat, valamint szentáldozásukat.
Ez a nap azonban nemcsak a könnyező Szűz ünnepe, hanem Patriké is, aki a történelmi események révén a mi szentünk is lett. Az írek azt tartják, hogy Krisztus békéje akkor fog végre megmutatkozni Írország földjén, ha a pálma és a lóhere (Patrik jelképei) találkoznak, vagyis amikor virágvasárnap március 17-ére esik. A csillagászok számításai szerint a következő tíz évben biztosan nem lesz ilyen „együttállás”. Ráadásul ismerve az ír viszályt, bizton mondhatjuk: Patriknak akad még feladata az általa megtérített néppel. S talán, mint „örökbe fogadott” fiaival, velünk is. Akárcsak az írekért és a magyarokért egyaránt könnyező Madonnának.
