A külső szemlélő számára szembetűnő, hogy egy görögkatolikus ember a mellén keresztbe tett kézzel imádkozik, nem pedig két tenyerét a melle előtt összetéve, mint a római katolikusok. Ez a gesztus a belső összeszedettséget, a befelé fordulást jelzi. A szívünk mélyén rejtőző, a lelkünkben lakást kapott Istennel való bensőséges találkozást akarjuk ezzel a gyengéd gesztussal elősegíteni. Oltalmazóan őrizzük, védelmezzük azt a nagyszerű állapotunkat, hogy megszólíthatjuk Urunkat, illetve válaszolhatunk neki. (Ezért nem tudunk mit kezdeni azzal az újabban terjedő gesztussal, hogy az imádság a test mellé leeresztett kézzel történik.)
A görögkatolikusok keresztvetése is sajátos. Nem nyitott tenyérrel végzik, mint a római katolikusok. Ismeretes, hogy amikor keresztet vetünk, három ujjunkat (hüvelyk, mutató, középső) összefogjuk. Ezt a Szentháromság tiszteletére tesszük. A másik két ujjunkat pedig behajlítjuk, s megvalljuk vele, hogy Jézus Krisztus egyszerre tökéletesen Isten és tökéletesen ember. Íme, egyetlen keresztvetésben benne van hitünk legnagyobb igazságainak a foglalata!
Ősi hagyomány a bizánci egyház világában, hogy az imádságokat kelet felé fordulva végzik. Mint ahogy a templomot is úgy építik, hogy a szentélye keleti irányba néz, s ezzel már magától adódik az imádság iránya (még a pap számára is, aki nem szembefordul a közösséggel, hanem annak imádságát tárja Isten elé). Atyáink és liturgikus hagyományunk szerint Keleten lett plántálva az Éden. Kelet a világosság, a meleg, az öröm tája: a „Világ világosságára” irányítja a figyelmet, illetve az üdvösségre. Az ószövetségi szent sátor is úgy készült, hogy a legszentebb helye keleti irányba nézett. Kelet volt a színtere az üdvtörténeti eseményeknek, amelyek a kereszténység alapját képezik: Jézus Krisztus születésének, életének, tanításának, szenvedésének, halálának és feltámadásának a helye. Keleten terjedt el az ő tanítása, az evangélium. Itt tevékenykedtek először az apostolok, itt alapították az első keresztény közösségeket. Keletről származik a bizánci szertartás. Keletről várható Jézus Krisztus második és dicsőséges újraeljövetele is (Mt 24,27). Vállaljuk atyáink örökségét! Már Alexandriai Szent Kelemen hangsúlyozza a kelet felé fordulva történő imádkozást. Tertullianus buzdít arra, hogy az imádság keresztvetéssel történjen. Órigenész azt mondja, a kezeket kitárva, a szemeket kelet felé fordítva kell imádkozni; bűnbevallásnál térdelni kell, betegség esetén lehet fekve vagy ülve is imádkozni. Nagy Szent Bazil szerint a lélek érzései függenek a testtől, így az utóbbira is gondot kell fordítani a helyes imádság érdekében.
