A Budai-hegység egyik legkedveltebb kirándulóhelyére, a Szent Anna-rétre már kora délutántól érkezni kezdtek a zarándokcsoportok széles e hazából, Komlóskától, az észak-magyarországi kisközségtől Kerekegyházán, Mohácson és Tokodon át Sopronig. Magukkal hozták imaszándékaikat, köztük a Szent Anna-réti Világ Királynője-engesztelőkápolna felépüléséért, a magyar engesztelés központjának Natália nővér üzenetei szerinti megalakulásáért, az engesztelő mozgalom női rend újjáéledéséért és az engesztelő férfi rend megszületéséért.
A csomagokból kisebb-nagyobb szikladarabok, téglák kerültek elő, amelyeket a majdan felépülő kápolna alap- és építőköveinek szánnak. Hogy szándékuk, elhatározásuk még hitelesebb legyen, a kerekegyháziak téglába falazva hozták el régi, Árpád-kori templomaik falának egy-egy föld alatt nyugvó darabját. A háromszázhúsz lelkes Komlóska tizenöt fős zarándokcsoportja nemcsak feszületet és zászlót hozott magával a kétszázhatvan kilométeres útra, hanem azt a kis csengőt is, amit annak idején Mindszenty bíboros Natália nővérnek ajándékozott. Tőle Regőczi atyához került azzal a szándékkal, hogy ha a hívek összegyűlnek valahol a kápolna érdekében, akkor a csengettyű szavára kezdődjön meg a találkozó.
Az erdélyi, de már az anyaországban letelepedett Végső család pedig egy nagyfalui kőbányából a kápolna alapjába szánt szikladarabot hozott magával…
A rét szélén ma látható Szent Anna-kápolna elődjét a XIX. század első felében építették Budakeszi szőlőtermelő lakói, akik Anna-napokon az angolkisasszonyokkal együtt zarándoklatokat vezettek a hegyre. A második világháborút követően vasárnap délelőttönként szentmisét tartottak a kápolnában, amelyet az ötvenes évek elején a kommunisták leromboltak. A rendszerváltozást követően a Budapest- Zugliget Egyesület megalakulásának századik évfordulójára a Salamin család jóvoltából ismét felépült a hegy ékessége.
1944-ben a Szent Anna-kápolna közelében rakták le egy másik kápolna, a Világ Királynője-engesztelőkápolna alapkövét, de a háborús viszonyok miatt nem folytathatták az építkezést. Az újonnan kinevezett hercegprímás, Mindszenty József bíboros is szerette volna, hogy az engesztelésnek szentélye épüljön, ezért 1947. szeptember 25-én, Fogolykiváltó Boldogasszony ünnepe után másodszorra ő maga rakta le a Jézus szándékának megfelelő formában megépítendő szentély alapkövét. Ám a hatalmát fokozatosan megszilárdító egyházellenes politikai berendezkedés miatt az engesztelőkápolna felépítésének terve ismét meghiúsult.
Napjainkban is sokakat foglalkoztat a szentély felépítése, amit a Natália nővérnek adott magánkinyilatkoztatás szerint a Szűzanya kért. „A mai nemzeti és nemzetközi helyzet még sürgetőbbé teszi a Szűzanya kérését az engesztelésre. Országosan sokan vannak, akik szívükön viselik nemzetünk sorsát és Mindszenty bíboros úr meg nem valósult szándékait. Az ország éhezi és szomjazza a lelkesítő, irányító, bölcs szavakat. Ennek a helynek (a Szent Anna-rétnek – a szerk.) üzenete van számunkra, ami a lelkek összetartozásában, felelős összefogásában nyilvánul meg” – áll az engesztelő mozgalom nyilatkozatában.
Fotó: Cser István
