Imádság a békéért Münchenben

Az esemény két évforduló vonzásában zajlott. Szeptember 11-én a világ a tíz évvel ezelőtti New York-i és washingtoni terrortámadásokra emlékezett, októberben pedig huszonöt éve lesz annak, hogy Boldog II. János Pál pápa Assisibe hívta a világvallások vezetőit, hogy a békéért imádkozzanak. A Sant’Egidio közösség azóta mindkét pápa bátorításával évről évre más-más városba vitte el „Assisi szellemét”. Mint XVI. Benedek a házigazda Reinhard Marx bíboros által felolvasott üzenetében megállapította, az azóta eltelt időben megannyi reményt keltő kezdeményezés született a béke érdekében, de sok elszalasztott alkalom, visszalépés is volt. A pápa megerősítette, hogy az évfordulóra az elődjéhez hasonló találkozót hív egybe Szent Ferenc városába. Az új évezred hajnalát szörnyű erőszakos cselekmények árnyékolták be. Andrea Riccardi, a Sant’Egidio közösség alapítója szerint szeptember 11. után egyesek rehabilitálták a háborút mint a konfliktusok rendezésének eszközét. A civilizációk közötti összetűzés lett az események „realista” olvasata, míg a párbeszéd híveit veszélyes naivitással vádolták. Assisi szelleme azonban kitartott, és most ideje, hogy ismét a béke ügyét helyezzük a középpontba. Erre kérte az egyik plenáris ülésen felszólaló Angela Merkel szövetségi kancellárt is, hozzátéve, hogy a világnak szüksége van az egységről tanúskodó Európára, amely „újra történelmet csinál, és nem cseréli be katedráját kis országainak zsámolyaira”. A kancellár asszony is a találkozó összhangját erősítette, amikor – Riccardit parafrazeálva – a háborút minden szegénység atyjának, a békét pedig a fejlődés, a kibontakozás anyjának nevezte.

Münchenben a békeimádságok történetében soha nem látott számban és rangban vettek részt állam- és kormányfők (a vendéglátókon kívül a szlovén és a guineai elnök), miniszterek, katolikus és ortodox pátriárkák, metropoliták, bíborosok, püspökök (köztük Beer Miklós váci megyés püspök); nemzetközi tekintélyű zsidó rabbik, muzulmán imámok és teológusok, valamint a keleti vallások képviselői. Újdonság volt a líbiai Átmeneti Nemzeti Tanács és az ottani Muzulmán Testvériség képviselőinek jelenléte. Assisi szelleme Münchenben találkozott az arab tavasszal, amelyet a keleti keresztények aggodalommal vegyes reménnyel fogadnak. Az iszlámmal való együttélés korántsem problémamentes, ahogyan Shahbaz Bhatti pakisztáni keresztény miniszter mártírhalála is bizonyította, akinek bátyja szintén a felszólalók között volt. Münchenben olyan témák kerültek terítékre, mint Afrika, a Közel-Kelet problémái, a környezetvédelem, a cigánykérdés vagy a gazdasági válság. Ez utóbbi nem oldható meg tisztán gazdasági eszközökkel vagy a piac „gondviselése” révén: szükség van az egységre és arra, hogy tekintetünket felemeljük, túl a pillanatnyi szükséghelyzeten. A találkozó végén elfogadott nyilatkozatban a vallási vezetők hitet tesznek amellett, hogy valamennyien a béke munkásai lesznek, mert a „világnak több reményre és békére van szüksége”. E találkozók értelmét XVI. Benedek pápa így fogalmazta meg: „A vallások önmagukat faggathatják arról, hogy miként válhatnak az együttélés erejévé.” Ez a munka folytatódik majd jövőre, Szarajevóban, Európa „Jeruzsálemében”, ahová Mustafa Æeriæ főmufti és Pero Sudar püspök közösen hívta meg a Marienplatzon ujjongó tömeget.

Sz. P.