Imádkozzál és böjtöljél!

A görögkatolikus egyházban az idén február 20-án kezdődik a szent nagyböjt. Így talán kissé megváltoztathatjuk az idézett jelmondatot: „Imádkozzál és böjtöljél!” Ez is egyetemes felszólítás lehet, amelynek minden keresztény embert el kellene érnie. Szent küzdelem ideje a nagyböjti időszak, hogy az ősgonoszt és hatását minél inkább kiszorítva az életünkből, a lelkünket egyre jobban megfényesítve méltóvá váljunk a feltámadott Krisztus új, dicsőséges életformájában való részesedésre. Vagyis részesei lehessünk az ő húsvéti misztériumának. Kétségtelen, hogy küzdenünk kell a gonosz ellen. A „receptet” maga Jézus adja nekünk: „Ez a fajzat nem űzhető ki másképp, mint böjttel és imádsággal” (Mk 9,29). Az utat azonban nekünk kell végigjárnunk.

Böjttel. Görögkatolikus egyházunk még ma is szigorúan veszi a böjti előírást: a bűnbánat szellemében kell töltenünk a szent időszakot, szerdán és pénteken meg kell tartanunk a hústalan napokat (hétfőn már könnyítést ad), az első napon és nagypénteken pedig a legszigorúbb böjtöt. Eltilt a zajos mulatságokon való részvételtől, vagy legalábbis papi felmentéshez köti.

Imádsággal. Szertartásaink nagyböjtben hosszabbá válnak. Megjelenik az Előszenteltek liturgiája, amely szerdán és pénteken ünnepélyes áldoztatási szertartás. Vasárnapokon a hosszabb Bazil-liturgiát végezzük. A halotti megemlékezések jelentős része is ebbe az időszakba esik. Krétai Szent András bűnbánati nagy kánonját, valamint az akathisztosz szertartását is ekkor végezzük.
Böjti küzdelmünkhöz az Úr Jézustól kapjuk a legnagyobb segítséget. Ezért fontos, hogy a szent időszakban is naponta magunkhoz vegyük őt az Eucharisztiában. Dogmatikai tény, hogy a belőle fakadó kegyelem semmi mással nem érhető el, a legbuzgóbb imádsággal, a legszigorúbb böjttel sem. Mennyire lemaradna az a kerékpárversenyző vagy maratoni távfutó, aki útközben nem venné magához vagy elutasítaná az út mentén odakészített frissítőt! Mennyire lemaradna a nagyböjti küzdelemben az a keresztény, aki elutasítaná magától az Eucharisztia erősítő kegyelmét, magát az Úr Jézust!

Acél érdekében szükséges az egyéni vállalás is: imádkozzál és böjtöljél az előíráson túl is! Nagyböjtünk nem érné el valódi célját, ha csupán a rendelkezések „betűjét” tartanánk meg, ha ki-ki „saját tehetsége szerint” (Mt 25,15) nem tenné még hozzá saját felajánlását.

A „szenvedélyek megfékezésére és a feltámadás reményének biztosítására” csak imádsággal és böjttel van esélyünk.