A szombathelyi Premontrei Rendi Szent Norbert Gimnáziumban tavaly húsvétkor huszonhat diák, egy szülő és öt tanár ünnepélyes keretek között tette le ezt az ígéretet. Tehát a múlt hónapban fejeződött be a vállalás, amelynek minden bizonnyal nemcsak a megszülető gyermekek a gyümölcsei, hanem az ígérettevők lelkében „megfogant”, a kilenc hónapon túl, talán egy életen át elkísérő gondolatok, az életigenlő alapmagatartás is.
Még húsvétkor, az ígérettételkor a tanítási idő alatt (fél 8-tól fél 3-ig) folyamatos szentségimádást tartottunk az iskola kápolnájában az abortuszok áldozataiért, illetve azért, hogy az abortuszok ne történjenek meg. Diákjaink félórás időkre osztották be magukat, és vállalták az Oltáriszentség előtti közbenjáró imát. Ezzel a témával kapcsolatos imák és olvasmányok segítették a csendes elmélyülésüket – mondja Vida Katalin, az iskolában szolgáló egyik szociális testvér. – 2008. március 27-én fél 1-kor került sor ott, a kitett Oltáriszentség előtt a lelki adoptálásra. Rétfalvi Valéria testvér, iskolánk védőnője vezette ezt a kis „liturgiát”. Ismertette a Fatimából induló, Lengyelországból hozzánk érkező imamozgalmat, majd saját tapasztalatát mesélte el az ima erejével kapcsolatban. Meggyújtott gyertyákkal mondtuk el először azt az imát, amit egy tized rózsafüzérrel együtt naponta imádkoztunk a „gyermekünkért”. Az oltáron alá is írtunk egy ívet az ígéretünkről. Ezután egy agyagtáblába „pecsételtünk” kis lábnyomokat, ennek a mozgalomnak a jelvényét, amelyet kitűzőként hordani is fogunk. A lelki adoptálásról szóló agyagtábla az iskola falán fogja hirdetni, hány gyermek életét mentették meg diákjaink idén ima-áldozatukkal.
