A régmúlt században egy kútba esett kisgyermek maradt életben ezen a helyen. Megmenekülését szülei s a környékbeliek is Szűz Mária segítségének tulajdonították. Hálájuk jeléül egy fából épült kápolnát emeltek a Boldogasszony tiszteletére. Az imádság, a hálaadás helyének az idő nem kegyelmezett, de mintha csak azért ment volna tönkre, hogy utána újjászülethessen az isteni kegyelem erejével.
Regőczi István atyában működött ez az erő akkor is, amikor szegény, elhagyatott gyermekeket fogadott maga köré, árvaházakat, templomokat épített, és akkor is, amikor rálelt a Kútvölgyi-kápolnára, s azt keserves küzdelmek árán Isten házához méltóvá varázsolta.
A világvárosra néző Boldogasszony-kápolnában mutatta be az idős lelkipásztor Szentháromság vasárnapján az immár hagyományos szentmiséjét, amelynek keretében a résztvevők a Szűzanya oltalmába ajánlották családjainkat, fiataljainkat. Azért imádkoztak a szentségimádás, az engesztelés, a hálaadás templomában, hogy a szentmisében átélhessék az istengyermekség kegyelmét, s a megkapott ajándék birtokában másképp léphessenek ki a nagyvilágba. Hogy az Atya és Fiú nélküli környezetükbe erőt és reményt, s az önzést háttérbe szorító Lelket vihessenek.
