Elisabetta Pique értesülései szerint a pápaválasztáskor az első két szavazás alkalmával még Angelo Scola milánói bíboros érsek megválasztása látszott valószínűnek, aki harminc szavazatot kapott, míg Bergoglio csak huszonötöt. A harmadik szavazáskor azonban kezdett emelkedni a Buenos Aires érsekére leadott voksok száma. A negyedik körben a száztizenöt pápaválasztó bíboros közül már hetvenheten szavaztak Jorge Bergoglióra.
Az ötödik szavazást érvénytelennek nyilvánították, mert egy üres szavazólapot is találtak az urnában. Valószínűleg úgy kerülhetett oda, hogy két szavazólap összeragadt. Végül a hatodik szavazás hozott eredményt: kereken kilencven szavazat esett az argentin bíborosra, Ferenc pápánkra.
Nem számított a megválasztására. Ez utóbbi tényt már nem Elisabetta Pique-től tudjuk, hanem Alejandro Russótól, a Buenos Aires-i székesegyház rektorától, aki február 11-én személyesen közölte érsekével a hírt XVI. Benedek pápa visszavonulásáról. „Ó, Istenem, valóságos katasztrófa ez a széküresedés! – mondta ekkor a bíboros. – Azt hittem, márciusban megkezdhetjük Buenos Aires-i utódlásom előkészítését. És most két vagy három hónappal el kell tolnunk.” Így utalt a hetvenöt éves korban előírt lemondására a hetvenhat éves főpásztor. Mire a rektor így felelt: „Vagy előbbre kell hozni.” Bergoglio: „Miért, azt hiszi, hogy az új pápa egy nap múlva hazaküld?” „Dehogy, inkább Ön lehet az új pápa!” A bíboros érsek ekkor nagyon elkomolyodott: „Nem, Alejandro! Éppen most adtam be a lemondásomat. Hetvenhat éves vagyok. Nem, ez lehetetlen!”
