Németország és Franciaország a találkozó alkalmával tanúsított összefogása szépen jelképezte az egész zarándoklat központi gondolatát: „Keressük a látható egységet mindazokkal, akik szeretik Krisztust.”
A hagyományokhoz hűen a fiatalok csoportokban elmélkedtek, beszélgettek, december 29–30-án délután pedig különböző műhelyfoglalkozásokon vehettek részt. Ezek a legkülönfélébb témákat ölelték fel. Voltak, amelyek társadalmi, gazdasági kérdéseket jártak körül: mit tehetünk a válság, a munkanélküliség, a létbizonytalanság időszakában, bízhatunk-e még a politikában, hol a keresztények helye az üzleti világban, hogyan élhetünk együtt Európában a bevándorlókkal? Mások a lelki élet, illetve a felekezetközi párbeszéd témájával foglalkoztak, így szó esett a misszióról, a hit igazi útjairól, és lehetőség nyílt a találkozásra nemcsak keresztény, de zsidó és muzulmán teológusokkal és hívőkkel is. Emellett alkalom adódott városnézésre, és voltak kulturális programok is: irodalmi felolvasások, koncertek, kiállítások. A déli és az esti közös imádságoknak három helyszín adott otthont: a strasbourgi kiállítási központ, a székesegyház és a protestáns Szent Pál-templom.
Esténként Alois testvér, a taizéi közösség perjele tartott elmélkedéseket. „Az emberiség testén a történelem sebei mély hegeket hagytak. De a megaláztatások és a szenvedések nem kell, hogy erőszakhoz vezessenek – mondta. – Itt, Strasbourgban emlékezzünk arra, hogy a múlt század véres háborúi után Európának sikerült megtalálnia a megbocsátást és a megbékélést. Ez a város a béke szimbóluma. Megbocsátás nélkül nincs jövője sem az egyes embernek, sem a nemzeteknek. A megbocsátás olykor lehetetlennek tűnik az adott pillanatban, ám a vágy a megbocsátásra már az első lépés a gyógyulás felé. Keresztényként az első sorba kell állnunk a megbékélést hirdetők között. Hiszen Krisztus azért jött, hogy mindent megbocsásson. A megbékélés magával hozza a megosztást, a javak igazságos elosztását a Földön. Fontos, hogy európai fiatalokként ne elégedjetek meg a békés Európával, hanem vállaljatok szolidaritást minden kontinenssel, a legszegényebb emberekkel.”
December 31-én délután került sor az országonkénti találkozókra. Ezeket az alkalmakat a taizéi testvérek vezették, és segítséget nyújtottak a fiataloknak abban, hogy a bizalom zarándokútját hazatérésük után a saját közösségeikben is folytassák. Este a vendéglátó egyházközségekben virrasztást tartottak a szenvedő népekért és a békéért.
A német püspöki konferencia elnöke, Robert Zollitsch érsek arra kérte a fiatalokat, hogy küzdjenek a békés, szolidáris Európa megvalósításáért. Európának szüksége van egy biztos lelki-szellemi alapra, amelynek megteremtéséhez az évről évre ismétlődő taizéi találkozó is meghatározó módon hozzájárul. Ulrich Fischer badeni evangélikus püspök arról beszélt: fontos, hogy a fiatalok számára Európa ne csupán gazdasági vagy politikai közösséget jelentsen, hanem lelki szövetség is legyen. A taizéi találkozó olyan nemzetközi közösséget teremt, melyben érezhető a keresztény hit határokat feloldó ereje. „Bizonyos vagyok abban, hogy ennek élményét a részt vevő fiatalok saját környezetük mindennapjaiban is sugározni tudják.”
