1989. augusztus 13-án, a vasárnap esti mise után egy magas férfi várta Kozma Imre atyát a zugligeti templom sekrestyéjében. A nyugatnémet konzul volt az, s azt kérdezte, tudna-e segíteni a keletnémet menekültek elhelyezésében. Ugyanezen a napon, Csilla Freifrau von Boeselager asszonyt a német követség első titkára kereste meg ugyanezzel a kéréssel. Másnap megérkeztek az első nyugatnémet kamionok, sátrakat és tábori felszerelést hoztak a zugligeti templomhoz. A templomkertben megnyitotta kapuját az első menekülttábor. Nem sokkal később újabb táborok nyíltak két hárshegyi kempingben és a csillebérci úttörőtáborban.
A menekültek nemcsak ételt-italt, de bátorítást, megértést is kaptak a segítőktől. Az egyházközség és a máltai önkéntesek ételt osztottak. Kozma Imre atya egy korábbi nyilatkozatában így emlékezett: „A kifőzdéket, az éttermeket, a munkásszállásokat, a szállodákat felhívtam telefonon, és elmondtam, miről van szó. Ettől kezdve tömegével hozták naponta háromszor a hideg és meleg ételeket, de senki sem kérdezte meg, hogy mikor és hogyan fogunk fizetni…”
Sok környékbeli család fogadott be menekülteket az otthonába is, volt olyan ház, ahol hetvennél is több menekült tartózkodott.
A keletnémet titkosszolgálat emberei a környező házak tetejéről és lakókocsikból figyelték a tábor lakóit. Miután a menekültek nem merték elhagyni a tábor területét, egy idő után odaköltözött a nyugatnémet követség irodája, az ügyintézés a templom folyosóján és a plébánián zajlott. A titokban másolt térképvázlatok útmutatását követve éjjelente családok tucatjai indultak el az osztrák határ felé, de újabb és újabb emberek érkeztek helyükre.
Az augusztus 19-én Sopronpuszta térségében megrendezett páneurópai piknik során több száz keletnémet menekült lépte át az ideiglenesen megnyitott osztrák–magyar határt. Magyarország szeptember 11-én nyitotta meg határait az NDK polgárai előtt. A döntést Horn Gyula akkori külügyminiszter jelentette be A Hét című televízióműsor előző esti adásában. Az első nap ezerkétszáz keletnémet menekült távozott az országból. Az utolsók 1989. november 14-én hagyták el a budapesti táborokat.
