Húsvéti harangok

De miért is „mennek” a harangok Rómába? És miért éppen oda? A leleményes válasz a néphagyományban vidékenként változik. A bánáti németek azt mondták gyermekeiknek, hogy a harangok Máriaradnára repültek, hogy húsvéti szentgyónásukat ők is elvégezzék. A dusnoki rác lurkóknak nevelői célzattal úgy mondta az édesanyjuk, hogy a harangok Jézust gyászolni mentek Rómába, és csak akkor térnek vissza, ha az aprónép jól viseli magát. Azt is tartották, hogy a harangok azért utaznak az Örök Városba, mert az a világ szíve, ahonnan hangjuk az egész földre elhallatszik. A feltámadáskor megszólaló harangot ugyanis Rómából vélték hallani.



Létezik egy színes legenda is a harangszóval Rómába repülő ifjúról. A történet szerint 1674 nagyszombatján a római Szent Péter-bazilika sekrestyése a harangtoronyban egy idegen öltözetű ifjút talált. Az idegen mélyen aludt, alig tudták felébreszteni. Mikor kinyitotta a szemét, latin nyelven szólalt meg. Elmesélte, hogy ő Kopeczky Mihály késmárki diák, aki igen erősen vágyott arra, hogy láthassa a várost és híres templomait. Minthogy azt hallotta, hogy húsvétkor a harangok Rómába repülnek, elhatározta, hogy az egyikkel megteszi az utat. Fölmászott a késmárki toronyba, ott bebújt az öreg harang belsejébe, és szíjjal odakötözte magát annak nyelvéhez. Egyszerre csak nagy rázkódást érzett, mintha kirepült volna a toronyból, mire elvesztette az eszméletét. Nem is nyerte vissza elébb, mint hogy a sekrestyés fölébresztette. Kopeczky története nagy feltűnést keltett egész Rómában. Pártfogói akadtak, nem is tért vissza többé Késmárkra.

Szólj hozzá!

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.