De miért is „mennek” a harangok Rómába? És miért éppen oda? A leleményes válasz a néphagyományban vidékenként változik. A bánáti németek azt mondták gyermekeiknek, hogy a harangok Máriaradnára repültek, hogy húsvéti szentgyónásukat ők is elvégezzék. A dusnoki rác lurkóknak nevelői célzattal úgy mondta az édesanyjuk, hogy a harangok Jézust gyászolni mentek Rómába, és csak akkor térnek vissza, ha az aprónép jól viseli magát. Azt is tartották, hogy a harangok azért utaznak az Örök Városba, mert az a világ szíve, ahonnan hangjuk az egész földre elhallatszik. A feltámadáskor megszólaló harangot ugyanis Rómából vélték hallani.
Létezik egy színes legenda is a harangszóval Rómába repülő ifjúról. A történet szerint 1674 nagyszombatján a római Szent Péter-bazilika sekrestyése a harangtoronyban egy idegen öltözetű ifjút talált. Az idegen mélyen aludt, alig tudták felébreszteni. Mikor kinyitotta a szemét, latin nyelven szólalt meg. Elmesélte, hogy ő Kopeczky Mihály késmárki diák, aki igen erősen vágyott arra, hogy láthassa a várost és híres templomait. Minthogy azt hallotta, hogy húsvétkor a harangok Rómába repülnek, elhatározta, hogy az egyikkel megteszi az utat. Fölmászott a késmárki toronyba, ott bebújt az öreg harang belsejébe, és szíjjal odakötözte magát annak nyelvéhez. Egyszerre csak nagy rázkódást érzett, mintha kirepült volna a toronyból, mire elvesztette az eszméletét. Nem is nyerte vissza elébb, mint hogy a sekrestyés fölébresztette. Kopeczky története nagy feltűnést keltett egész Rómában. Pártfogói akadtak, nem is tért vissza többé Késmárkra.
